régi bejegyzéskezdetek, befejezetlen gondolatfoszlányok
03.20.
ó jaj hát én csak jót akartam. természetesen ismételten szarul sült el és sírás lett a vége. remélem nincs nagy gáz... én nem akartam rosszat. most akkor önző vagyok? hM
apu magányos szíve vagyok.
"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."
~
Napfény játszik arcomon,
lassan égnek fordítom,
hiányzol nagyon...
"You are beautiful, but you are empty," he went on. "One could not die for you. To be sure, an ordinary passerby would think that my rose looked just like you-- the rose that belongs to me. But in herself alone she is more important than all the hundreds of you other roses: because it is she that I have watered; because it is she that I have put under the glass globe; because it is she that I have sheltered behind the screen; because it is for her that I have killed the caterpillars (except the two or three that we saved to become butterflies); because it is she that I have listened to, when she grumbled, or boasted, or ever sometimes when she said nothing. Because she is my rose.
márbánom azokat a hónapokat, amikor nagy szomorúságomban egyedül rád tudtam támaszkodni. nem kellett volna.
azt hittem, szeret, de már régen bebizonyosodott számomra, hogy ez messze nem szeretet. semmibe vesz engem és mindenkit. csúnyán tud viselkedni akárkivel. könyörtelen és átgázolós. elvan egyedül bőven magával az önző kis akaratos én központú világában. hát legyen boldog benne. annyit adtam neki, nem vártam soha viszonzást, ő meg egy kis szivességet amit képes volt megtenni értem, évekig hánytorgat fel, hogy ő bezzeg milyen nagylelkű. nem mondom, másokkal ő is az. egyedül engem tisztel meg ezzel a kivételezéssel. emlékszem, egyszer 10.ben valaki feltette a kérdést, hogy szereztünk e ebben a közösségbe legjobb barátot. én akkor feltettem a kezem. ő meg nem. jó. nekem se kellett volna. akkor sem volt "legjobb", csak simán barát. vagyis akkor úgy éreztem. hm. barát? talán sose volt az. egy barát nem ilyen. rendben, semmi baj. hidegen hagy már régóta, de néha még így is képes a földig alázni. soha nem viselkedtem így vele, és nem is tudnék. nincs ilyen mitugrász természetem. ahelyett, hogy idegesen pattogna mindenfelé, úgy csinálva, mintha minimum mindeki rá lenne kíváncsi, lehetne normálisan is beszélni. nem. ő nem. rendben, akkor ezentúl én sem.
mertmár fáj.
nekem olyan kis fura barátaim vannak. az összes az, de tényleg. néha úgy érzem, hogy vonzom a különleges embereket. amúgy mindegyikőjükben ott van egy kicsi dia. :D najó, ez most furán hangzik. kitti bohósága és drámázása, livi könnyei, hajni törődése, robin öröme,(?! XD) ha ott vagyok, LOL imi bárminröhögése, niki kíváncsisága, evelin sztárrajongása, nóólyémi különcsége és a világban való helyét nem találása, bogi minden kis szarságot beléigvaló elemzése, hargi ember és társadalom fikázása, lili hippisége, cserfessége, robi mindenkit felvidítása, ricsi esze,csilla jókedélyűsége és hatalmas szeretete...
de én úgyszeretemőket.
de én úgyszeretemőket.
~~~
Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna.
furcsa amikor valami régi emlék beugrik, amin annyit rágódtál, ami régebben annyira fájt és azt hitted sosem múlik el. nos ez egyszer csak eltűnt a szívedből. nincs már az a nyomasztó érzés, az emlékén meg már csak mosolyogsz. mikor múlt el? végül mi volt a megoldás amit odáig annyira kerestél, és amíg kerested olyan fájdalmas volt? észre se vetted.
de megoldódott magától.
de megoldódott magától.
77
Az okosságról és a bölcsességről
Az okos emberek mindig fárasztottak, kimerítettek. Társaságukban úgy éreztem magam, mint valamilyen rosszhiszemű vizsgán. Örökké figyelnem kellett, mert ők is
figyeltek engem, összehúzott szempillák alól, mint a vadász a vadat, vajon helyesen
felelek-e okos megjegyzéseikre, elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ők, az okosak, szó-
ba álljanak velem? Nem, az okosak mindig fárasztottak. S nem is tudtam meg tőlük
soha, semmi lényegeset. Többnyire csak azt magyarázták meg, miért nem jó valami:
az élet, egy ember műve, a tavasz vagy az ősz? De azt, hogy az élet jó is, a halál természetes, az ember nem egészen reménytelen, nem mondották soha; mert okosak
voltak.
Az okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi
fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a
beleegyezés. Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor
többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld,mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal
lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.
Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor felragyog a nap.
Megfejthetetlen
Akaratos
Rendetlen
Kalandvágyó
Okos
Sebezhetetlen
Dinka
Interaktív
Ábrándozó
Nyílt
Angyali
(hajnii)
Tonight We are young.
So let's set the world on fire.
We can burn brighter than the sun.
játszottál már sötétben a gyertya lángjával? ahogy fújkálod a sötétszobában a hatalmas lángú, régóta égő gyertyát, a szerelem is oylan, mint az a láng. meggyullad, aztán elemészt, megfújkálnak néha, és majdnem belefulladsz a saját hülyesdégedbe, mint a láng a viaszba. aztán ha békénhagynak, simánelfogysz okay..
- Mi a baj?
- A Bogár azt mondta, hogy csúnya vagyok.
- A Bogár? Szereted a Bogarat?
- Nem.
- Hát akkor mit törődsz a Bogárral? Örülj, hogy megszabadultál tőle. A Herceg is úgy gondolja, hogy csúnya vagy?
- Nem. Ő úgy gondolja, hogy gyönyörű vagyok.
- És az is vagy, kis barátnőm. Nézd csak!
A minőség és a mennyiség nem számít, csak sok legyen és jó
