Varró Dániel: Reggel mért reggel fut a háton végig a rémület ujjagőgünk láncingét mért reggel veri átfürge nyilával a kétség csördül a vekker a reggel bús hadi kürtje hahó ugrik az én gyönyörűmvesz papucsot macisat hamar oldja le szép derekárólkét ölelő karomat fut ki…