oh, fájdalom
aludhatok én itt vagy ott,
ebben
vagy
abban az ágyban,
ihatok én meleg mézes tejet
or kamillateát,
nézhetek tévét,
olvashatok,
akár csendben is
maradhatok,
aludhatok én délután vagy
este...
mégis csillapíthatatlan fáradtságba
estem.
gyötrő kín ez, biz' ám,
shakespeari nyelvezeten szólván,
"részeg vagyok és mégis szomjazom!"
mondom én, hogy
alszom, b+
de mégis bealszom!
de mégis bealszom!
zötyögő buszon,
érdekes órán,
kedves barátnőt
várván
anyám hátán,
füzet felett és
barát alatt,
azért, mert
minden de minden
untat, jáhájj!
(uncsi a suli
és uncsik az embik
uncsi a smink
és uncsi a haj, hajj!
uncsi a baj
és uncsi az öröm
uncsi a folytonos
műköröm
rágás
~és
most szalagszakadás~
most szalagszakadás~
mert
minden olyan
uncsiiiiiiiiiiii!
eziiiis.)
mellékdal:
...és én szólok hozzátok aggódó szót, íme:
KURVAÁLMOSVAGYOKBASZDMEG,
sáálálálálálá!
hagyjatok nyugodni
és békében
megha... aludni!
mert mint látható
a "versírás" sem
lesz
az én majdani
megfelelő
kenyérkereső
kenyérkereső
pontpontpóóónt
melóóóm.
nem viszem
így se sokra...
úgyhogy szép költőin,
végszó gyanánt,
fölkiáltoák:
faszóóóm! :(
nem viszem
így se sokra...
úgyhogy szép költőin,
végszó gyanánt,
fölkiáltoák:
faszóóóm! :(
