diabaszdmeg már megint hülye vagy
21 gramm. A lélek súlya. Minden ember pontosan ennyit veszít testsúlyából halála pillanatában. Ennyi a súlya személyiségünknek, melyet egy életen át magunkban hordoztunk?
21 gramm. Egy csokiszelet súlya. De mi az élet súlya? Segít ez a 21 gramm az útkeresésben? Segít abban, hogy ha már nem leszünk, maradjon utánunk valami a világnak?
21 gramm. Egy kis kolibrimadár súlya. De mennyi a súlya a döntéseinknek? Tudunk úgy élni, hogy a döntéseink súlya ne legyen teher annak, akinek azt esetleg később viselnie kell?
12.22. 11:43
éés igen, ismételten eljött a szokásos évi afaszomkivan hangulat. dehogy miért mindig télen...? öhö, amúgy még a torkom is fáj, de nicns okom panaszra, az életem továbbra is fergeteges, van hol aludnom és van mit ennem, van hova mennem, elég sokan elviselnek ésatöbbi, csakhogy ezt én még mindig a nem megfelelő módon hálálom meg. avagy lusta vagyok, de kibaszottul. tényleg szégyellem érte a pofám, de eddig még nem nagyon tettem ellene semmit. hozom a szintet, -hazudtam- de mi lenne, ha tanulnék? fasza jegyek? büszkeség? öröm? tiszta lelkiismeret? de kell a túrónak, valami iszonyatosan hiányzik, és tudom is, hogy mi. ja, és idén a változás, nem ki, épp ez a bajom, hogy senki se kell, vagy kéne újra. szarok az egészbe, és éppen ez az, ami fáj. régen is a közönyösségi érték meghalatta a a szervezetemben normálisat, de most... nem ismerek magamra. komolyan tévére kell elaludnom, mert nem tudok semmin gondolkodni, vagy álmodozni? miez éskiez?
~~~
Se vele, se nélküle.
Brahma először megteremtette a férfit. Amikor az asszonyra került sor, már nem volt semmije, tehát összegyűjtötte: a méhraj zümmögését, a galamb turbékolását, a napsugár csendjét, a felhők mélabúját, a szél kiszámíthatatlanságát, a nyúl félénkségét, és a páva hiúságát; a virágok törékenységét, és a gyémánt keménységét, a méz édességét, a tigris kegyetlenségét, a tűz forróságát és a hó hidegségét, a szarka fecsegését, a daru képmutatását és a gólya hűségét. Mindezekből alkotta Brahma az asszonyt és a férfinak adta.
Egy hét múlva jött a férfi Brahmához: „Ó Isten, a lény, akit nekem adtál, megmérgezi az életemet. Szüntelenül fecseg, elrabolja az időmet, minden semmiségért zsörtölődik és minduntalan beteg. Vedd vissza tőlem!” És Brahma visszavette az asszonyt.
Egy hét múlva ismét jött a férfi Brahmához és panaszkodott: „Ó Isten, mióta visszaadtam Neked az asszonyt, életem nagyon magányos. Mindig arra gondolok, milyen csodálatosan táncolt és énekelt. Nem tudom elfelejteni, milyen pajkosan nézett rám a szeme sarkából, mennyire értett a játékhoz és hogyan feküdt a karjaimban. Add vissza nekem!”
És Brahma visszaadta az asszonyt.
Három nap múlva újból jött a férfi Brahmához: „Ó Isten, már magam sem tudom, mit tegyek. De abban biztos vagyok, hogy több a bánatom miatta, mint az örömöm. Kérlek, szabadíts meg tőle!” Brahma haragos lett: „Boldogulj vele, ahogy tudsz!” A férfi siránkozott: „De képtelen vagyok vele élni!” És éppolyan kevéssé tudsz nélküle élni.” – szólt Brahma, és eltűnt. Se vele, se nélküle… Ez minden férfi sorsa mind a mai napig.
Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset.
Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni.
Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van.
Nincs kivétel.
