nagyon sírok, nagyon lüktet, nagyon fáj. a miértjét magam sem tudom. cseppek csorognak le az arcomon mint egy hülyének. a sok éves faszság kitört és nem bírok megállni. nézek ki a fejemből és egy gondolatom sincs, csak bőgni lenne kedvem. kétségbeesetem. nagyon. fogalmam sincs merre, fogalmam sincs miért. már semminek se látom értelmét. a puszta létemet feleslegesnek tartom. annyira fáj minden és én olyan szomorú vagyok. nem hiányzik, hogy ezt bárki észrevegye, folyamatosan épülök le lelkileg, egyre kevesebbnek érzem magam és... én nem akarok itt lenni. már semmi se szép, semmi se érdekel. nincs már z tervem se. nem akarok semmit. nem akarom magam összeszedni. nem akarok kilépni az életbe. elfogytam. nem érdekel... gyáva vagyok, és a könnyebbik utat akarom választani. nem akarok változtatni. NEM AKAROK MEGNYUGODNI. szánalmas vagyok és az is maradok.
~~~
Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
