Aloha.

Este megnéztük a Heti hetest. :D Most egész jó rész volt, vagyis nézem mindig, de elég ellaposodott volt mostanság, de tegnap nagyon sokat nevettem. :D Nem tudtam aludni, úgyhogy megnéztem még egy Dan Brown (A da Vinci-kód) interjút. :D Jóó volt az is. Után "alszás." Nagy nehezen elaludtam, de nagyon sok hülyeséget összeálmodtam és tudatalatt féltem, hogy nem tudok majd reggel fölkelni, mert ugye későn aludtam el, úgyhogy ilyen két ótánként felébredtem. -.-
:D De nincs annál jobb dolog, mint amikor felébredsz, hogy úristen kelni kell, ránézel az órádra és, ó, van még 1 órám amíg csörög az óra. :D
Ahhoz képest, hogy alig aludtam, nem voltam mosottfos egyáltalán. :D Jee. XD
Reggel úgy tudok a buszon mosolyogni meg röhögni. :D Az emberek rittig ugyanolyan fejet vágnak. :D Az a tipikus jézusom hétfő reggel van fej. Az a hülye meg mégis min tud vigyorogni??? XDDD Kb. Lili, Milla, Marika és Adél sem voltak túl beszédesek reggel. X'DD De nagyjából felráztam őket. :D
Suliba. Nemt'om. Angol tanár hivatalosan is egy tapló, mostmár meg lehet erősíteni. :D Ennyi. Fizikán börger megint ránk szállt... XD Tesin meg ellenőrizte a tanár a karmainkat, merthogy röpizünk. Öcsém. Azt mondta vágjam le. Na persze. Most vágtam le! Egyáltalán nem hosszú. :D Nekem ilyen a formája, nem lehet megérteni? XD
"Ó, igen. Dájáná. Neked is nagy. Mondjuk neked nem csak a körmöd naaagy. *sunyifej*"
Hogy most ezzel mimre célzott... :D Szerintem nem akarom tudni. XD Seggem? Cicim? Szám? :D
Hargit és Ivettet boldogítottam suli után, mert megint nem volt kedvem hazajönni. :D Úgyhogy ellettek kísérve koleszba, a menzán végigmért két csávó (XDDDD) de ilyen nagyon durván, mintha analizáló gépek lettek volna :D, majd Dorinával visszajöttem, buszon hazadöci Danával ééés a mai napom ennyi. Hívtam Nikit, de még órán volt. X'DD Majd visszahív azt mondotta.
Na, megyek tanulni, mert nincs kedvem itt ülni. :O

Aloha. XD

~~~

„Megbocsátottam a megbocsáthatatlant. Megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra. A végén elvesztettem.
De túléltem! És még most is élek!
Az életet nem csak túlélem... és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen kell átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

Charles Chaplin

„A démonokat dobokkal elűző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a közlekedési dugót."