Babi néni, csőő. 
Igazából az égegyadta világon semmi ötletem nincs, mivel lehetne frissíteni, úgyhogy nem is tépném feleslegesen a szám, ha nem gond, meg amúgy se szokásom. 
Ésésésééssnemtom. Jól telnek napjaim, megvagyok. ^^ Mondjuk így hirtelenjében rámtört a fos kedv. :D De így jár az, aki arra kel fel éjnekidején, hogy kétségbeesetten szorongatja a saját kezét, amire azt hitte másé, és még mindez eszébe is jut, így igényesen és szentimentálisan. XDDD Nos öhm. Ja. Csodálatos. Tudatalatti kifürkészhetetlen. - Már Peti nevű fiam is megszületett álmomba, aki később Kisherceg formájú lett és legurult az ágyról, minek következtében arra riadtam föl, hogy biza én estem le az ágyról. :D Meg aki "nemolyanrandamintazapja. :D :D " Mármint a fiam. - De majd elmúlik mint általában szokott. XDD Mindjárt megyek pacsengálni és aludni, holnap kéne sokat tanulni, de lehet majd ma hajnalba is fogok, ha nem tudok aluszkálni. xD Héj. Ez nem is rossz ötlet. :D Voltunk Amwayes vagymiahalál termékbemutatón. :D Úgyhogy most jajdeszépekvagyunk. xD Vagynem. xD
Cshőőőőő. *babinénisen*
https://www.youtube.com/watch?v=RXg-2Us3NRY Kössz Robi.
~~~
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még nem. De nem kötelező.
- Szeretnem Téged? Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.
- Mondanod nem kötelező.
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?
- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.
- Tudod nekem ez néha fáj.
- Miért?
- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e.
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem mondod sosem.
- Szerintem nem kell mondani. Rád nézek, és látod. Megszólalok, és hallod a hangomon.
- De nekem néha kéne, hogy kimondd.
- Akkor mások vagyunk.
- Fogod mondani?
- Fogom. Mert akarod.
- Szeretlek.
- Én is.
- Nem mondtad ki. Most se.
- Azt mondtam, hogy én is.
- Az nem ugyanaz.
- Dehogynem. Én is szeretlek.
- Magadtól mondd.
- Szeretlek.
- Hát ez most nagyon meggyőző volt...
- Neked meg semmi se jó.
- Nem is szeretsz.
- De Te se.
- Akkor megegyeztünk.
- Meg.
Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót se. A plüssnyuszit végül elvitte egy kisgyerek, a plüssmackó pedig még mindig bánja, hogy nem mondta ki időben ezt az egyszerű szót.
~~~
Jaaj, jut eszembe, ma hajnalba megszületett a fogalmamsincs hanyadik távoli uncsitesóm. :D Graatuláálok a kis Balázshoz. :D xD ^^ ♥
