in my world everyone is a pony

De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit

i'm single... again.

ennyi volt.

"Na, indulok szakítani" fej. :D :D :D :DDDDD

Eszméletlen egyedül érzem magam, pedig sokan vannak körülöttem. Nem jelent senki semmit. Nincs szükségem senkire... Mégis rossz. Semmitérő vagyok. Meresztem a seggem. Nem tanulok eleget. Nem akarok csalódást okozni... Mégis jó úton haladok felé. Hihetetlen rossz kedv. Senkinek se vagyok elég fontos. És nem sok hiányzik, hogy feladjam.

"te nem is szereted..."

- Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás... És ő sem szeretett, csak kívánt téged. Mohón. Önzőn. Nem tudtatok egymással mit kezdeni. Persze nem is csoda... Tele vagy sok évszázados, gyógyulatlan sebekkel. (...) Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes.
- Már nem így vagyok...
- De igen!... Sajnos igen!... Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal.

Tóth Árpád: Meddő órán (1908)

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok e föld kerekén.

barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó,
baráttalan bolond.

hajajajaj,

SZERETEM!

és a mainapon nincs de. :)

<3

Nem bírod tagadni hisz látszik rajtad, szereted a jelened, de hiányzik a múltad.

♥ :)

Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
de máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogy ha van
olyan, aki mellett én is elviselem magam.

Csönd van. Több, mint egy év után csönd. Körülöttem nem, sőt, most a lehető legjobb hangzavar van, ami fenemód jól esik. :) De itt belül hallom a csöndet, mint régen, amikor még nem kavart fel holmi akárkicsoda. Annyira semleges már, nem gondoltam volna, hogy valaha is túl leszek ezen. Illetve hazudok. Mindig szeretni fogom. De most nincs az a zűrzavar, az ideoda cikázó idegesítőbbnél idegesítőbb gondolatok, kombinálások, visszaemlékezések régen kiejtett szavakra, érzésekre, tettekre és tekintetekre. Egyszerűen nincs. Még üresség sincs. És ez olyan jó.
Szabad vagyok.

őt meg szeretem. :)

Néha bántod akit szeretsz,
Néha szereted aki bánt,
Néha van kit el kell eresz,
Néha van ki vissza ránt.

~~~

Csodákat tiportam sárba
Önmagam a börtönbe zárva.

nem tudom, és nem is akarom senkivel se megosztani. bánt nagyon, hogy ENNYIRE gonosz és szívtelen tudok lenni.
látszólag ugyanolyan vagyok mint eddig is voltam. a lány, aki mindenkit szeret, nincs senkiről se rossz véleményr -vagycsak megtartja magának- a titokzatos, a kedves, a vicces, a bohókás, a barátságos, a lány, aki benne van bármi hülyeségben, akivel bárhol, bármikor, bárhogyan elvagy, akinél mindig van rágó és ad a szendvicséből és a teájából, aki bármikor elkísér cigizni, mindig szívesen lát, és szívesen megy bárkihez, a... stb. igen. ez vagyok én. a legtöbb külső szemlélőnek. sőt. talán mindenkinek. de belülről én tudom, hogy ez nem teljesen így megy nálam. és valószínűnek tartom, hogy ezt nem is fogja senki látni. nem is kell. én jó vagyok így. titokzatosan. a "tudom, hogy mit gondol és érez, de talán... mivan ha mégse?" a "de talán"ig senki se jut el. ez van. de igazából, szerintem senki nem is kíváncsi rám ennyire, hogy ilyeneket is tudjon.
én tudom, hogy mit érzek. az az igazság, hogy semmit. jó ez így nekem, de... semmi. nem értem miért. nincs semmi baj. tényleg.
csak egyszerűen elfelejtettem szeretni.

~~~

nekem csak fájó üres űr van a szívem egy aprócska részében. de az a kis részecske úgy, de úgy tud fájni..
abernadett

~~~

1 hó is megvolt. :D szerintem 3.-án, szerinte 5.-én... :D nem számolom. :H XD

<3

Akkor már érted, akkor majd érzed,
Egy pillanat alatt, összerak és szétszed

Elmúlt, még nem teljesen, de elmúlt. Elmúlt az az érzelem mit egykor irántad éreztem, ha nem látlak boldog vagyok. Ha látlak... csak mondanám mennyire nem bírom a látványod. De nem teszem, tudom nem szabad, nem sértegetlek. Békén hagylak, csendben elmegyek melletted, lélegzetet sem veszek. Mikor nem messze állunk egymástól, te engem nézel, én mást. Én már másra vágyom. Hiába, hogy látom tekinteted, hogy zavarban vagy ha látsz, odajönnél megsimogatnál, hozzám bújnál, megcsókolnál. Nem, ilyen nem lesz. Egyszer túljutsz te is. És jó lesz. Mikor összefutunk, majd mosolygunk az egykor megtörténteken. Néha Rád gondolok, mi volt, milyen volt. Nem tudom, nem emlékszem, nem tudom átérezni azt amit akkor tudtam. Fogalmam sincs. Talán így van rendjén. Mi nem voltunk egymásnak valók, te talán még nem voltál érett egy kapcsolathoz, nem tudtad mit tegyél nehéz perceidben. Én már tudom mit teszek, elfelejtelek, elfelejtem a sok rosszat amit nekem okoztál. Bár kitörölni nem tudlak az életemből, hidd el szívem mélyén mindig ott maradsz, tudni fogom, hogy egyszer imádtuk egymást, és tudom hogy mindent megtettünk volna egymásért. De már minden megváltozott.
Te... Én...
És itt a befejezés.