Csönd van. Több, mint egy év után csönd. Körülöttem nem, sőt, most a lehető legjobb hangzavar van, ami fenemód jól esik. :) De itt belül hallom a csöndet, mint régen, amikor még nem kavart fel holmi akárkicsoda. Annyira semleges már, nem gondoltam volna, hogy valaha is túl leszek ezen. Illetve hazudok. Mindig szeretni fogom. De most nincs az a zűrzavar, az ideoda cikázó idegesítőbbnél idegesítőbb gondolatok, kombinálások, visszaemlékezések régen kiejtett szavakra, érzésekre, tettekre és tekintetekre. Egyszerűen nincs. Még üresség sincs. És ez olyan jó.
Szabad vagyok.
őt meg szeretem. :)
