nem tudom, és nem is akarom senkivel se megosztani. bánt nagyon, hogy ENNYIRE gonosz és szívtelen tudok lenni.
látszólag ugyanolyan vagyok mint eddig is voltam. a lány, aki mindenkit szeret, nincs senkiről se rossz véleményr -vagycsak megtartja magának- a titokzatos, a kedves, a vicces, a bohókás, a barátságos, a lány, aki benne van bármi hülyeségben, akivel bárhol, bármikor, bárhogyan elvagy, akinél mindig van rágó és ad a szendvicséből és a teájából, aki bármikor elkísér cigizni, mindig szívesen lát, és szívesen megy bárkihez, a... stb. igen. ez vagyok én. a legtöbb külső szemlélőnek. sőt. talán mindenkinek. de belülről én tudom, hogy ez nem teljesen így megy nálam. és valószínűnek tartom, hogy ezt nem is fogja senki látni. nem is kell. én jó vagyok így. titokzatosan. a "tudom, hogy mit gondol és érez, de talán... mivan ha mégse?" a "de talán"ig senki se jut el. ez van. de igazából, szerintem senki nem is kíváncsi rám ennyire, hogy ilyeneket is tudjon.
én tudom, hogy mit érzek. az az igazság, hogy semmit. jó ez így nekem, de... semmi. nem értem miért. nincs semmi baj. tényleg.
csak egyszerűen elfelejtettem szeretni.
~~~
nekem csak fájó üres űr van a szívem egy aprócska részében. de az a kis részecske úgy, de úgy tud fájni..
abernadett
