örökre elástad magad. eddig úgyvoltam veled, hogy jójó, voltál nekem egyszer, nem voltam szerelmes, és te sem belém, nincs ezzel gond, elváltunk szép csendben, normálisan, civilizált ember módjára, ahogy illik, bennem végeredményben semmi rossz emléket nem hagytál, amíg együtt voltunk, normálisnak, kedvesnek, kicsit negatívnak, hamar feladós, gyenge, de rendes embernek láttalak. igaz. akkor nem vettem észre,hogy cirka 5 hónapon keresztül szívtad el tőlem az összes energiám a szűnni nem akaró nyávogásoddal, de én komolyan örültem neked akkor. rosszat nem mondtam rólad utána senkinek, maximum az igazat, de ennyi. mostmeg? leszartalak féléven keresztül, és te is engem, voltál a múltamban valaki, mondhatnám, kicsit jelentéktelen is, és most van pofád ilyen morcos képpel idállítani, úgy nézni rám, mintha minimum leprás lennék, merő gúnnyal és közönnyel átnyújtani, igazi, vérbeli bunkó stílusban, ami eredetileg amúgyis az enyém és vagy féléve nálad van? mégis kinek képzeled magad? köszi, tudom hihetetlen, főleg így, hogy nem is jelentettél semmit: rosszul esik. ez az egy perc, amíg láttam az arcberendézesed, elégvolt, hogy az összes szép emlékemet ami megmaradt veled kapcsolatban kitöröld, és az összes negatív energiád rámzúdítsd MEGINT, most pedig úgy érzem tényleg nincs erőm... a puszta kisugárzásod és jelenléted fárasztó. egyszerűen egy nem normális ember lettél, nem értem mi lelt téged, de tudod nem is igazán érdekel. azt tudom, hogy nem akarlak többet látni, és csúnya dolog ezt mondani, de őszintén remélem, hogy a sors nem keresztezi többet az utunkat egyetlen pillanatra sem. éld világod, mint ahogy utoljára mondtam is egy ölelés kíséretében, "további szép életet!" és szívd más energiáját, baszd el más kedvét, egész nyugodtan, az enyémből többet nem kapsz. egy borzalmas, szörnyű alak vagy.

pedig annyi kéne csak, hogy nem mindenben a rosszat látni, és máris boldogabb lennél. próbáltalak megtanítani, de úgytűnik egyszerűbb siránkozni. kicsit azért sajnállak. és a legszomorúbb az, hogy még én vagyok ezért szomorú. miért kell ezt?

de nem érdekel. én maradok kedves, jó és normális, valaki majd csak értékeli. próbálok senkit se bántani, max. megmondom neki az igazat, ami persze fáj, nekem is szokott, de... egyszerűen nem értem, hogy miért jó megbántani olyanokat, akik meg se érdemlik. oszthattalak volna még órákig a házunk előtt, de egyszerűbb volt rádbaszni a kaput. vagy rájössz, vagy felnősz végre lelkileg, vagy befejezed a morcizást... vagy nem. nem vagyok az anyukád, próbáltalak ugyan, de akkor úgytűnik nem sikerült hosszútávra némi pozitív világszemléletet belédnevelni. a véleményem csak annyi, hogy az egyetlen, aki megakadályozhatja, hogy az álmaid valóra váljanak, az te magad vagy. mindezek ellenére kívánom a legjobbakat, remélem egyszer rájössz, és megjavulsz, mert ha így folytatod, jó úton haladsz a zsémbes magányos vénember szerepe felé. nem vagy te rossz, csak szar a felfogásod, az egész életedet egy nagy drámának gondolod, amiben te vagy a szegény mártír főhős, de elhiheted, hogy nem sajnál téged senki, akármennyire is szeretnéd, azt képzeled, hogy te cipeled a világ összes fájdalmát, de ezúton felvilágosítalak, hogy: nem!

tudom, hogy soha nem fogsz már bocsánatot kérni, és tudom, hogy még csak nem is sejted, hogy az ilyen hülyeségeiddel mennyi embert megbántasz. alapból én nem is bántódtam volna meg, de ez... most tényleg rosszul jött ki. miattam aztán ne aggódj, nem mintha bármikor is tetted volna, pár nap és kiheverem a sokkot amit a tekinteted és a hangodban lévő halálrasértettség okozott.

és

KÖSZÖNÖM, HOGY VISSZAKAPTAM A LÁMPÁMAT!!!!4444

...baszdmeg.

~~~