Leülni és nyafogni persze mindig a legegyszerűbb megoldás, és azoknak az eszköze, akik nem, vagy még nem mernek változtatni, mert ez így kényelmes. Én rájöttem, hogyha valamerre végre haladni szeretnék, akkor nem szabad leállni sehogysem, hogy brühühü, deszar nekem. Felesleges idő, energia pocsékolás, csak magunkat bántjuk ezzel, és mást amúgy meg rohadtul nem fog érdekelni, mert neki is megvan a magabaja. Mert igen, én is kezdhetném sorolni, hogy a suli kezd nem-lájtos-lenni, de minek? Hazavergődöm jobbesetben 4-kor, leülök, és tanulok, megírom a leckéket, kész. Mondhatnám, hogy szardolog heti négyszer-ötször elbiciklizni a fullrotty cangámmal a Nikiékig, felkapni a hátamra egy 20 kilós táskát tele újsággal, kosarunkról nem is beszélve, és jobbesetben 4-8 vagy 9-ig kiszállítani. :D De nem mondom, mert amíg bírjuk szusszal, és nem megy a tanulás rovására, csináljuk. Elfáradok, de én így jólérzem magam, mert mindezeknek meg van az a jutalma. nempublik. :) Van célom. És a közérzetem is sokkal jobb, így, hogy elfáradok, figyelek órákon és mittomén. Nem akarom elkiabálni, szóval mindezt csak halkan jegyezném meg. Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy igenis ki lehet mászni a gödörből, és munka-tanulás-hatalmasbiciklitúrák és 'pasizás' közben is jólérzeni magunkat. Csak kell keresnie midnenkinek valami célt, vagy valamit, ami lefoglalja, és ezáltal nincs idő arra, hogy visszacsusszanjunk a gödörbe. Voltam én is ott, és kitudja, lehet hogy még leszek is. De mivel eddig csak egyszer voltam, rá ment egy teljes évem, köszönöm, elég volt, és láttam, tapasztaltam, hogy nem lehet örökké ott kuksolni, ezért legközelebb, majd ha ott leszek, ezt elolvasom, és méggyorsabban, és még erősebben, újulterővel, szaruldebüszkén, fáradtan és meggyötörten ugyan de kimászok. pont. Mindent meglehet amúgy csinálni. Isten nem ad elénk semmi olyat, amit ne lehetne valahogyan megoldani. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Persze sokszor van az, hogy míg benne vagyunk az adott problémában, totál kilátástalan minden, de ha segítjük magunkat, megyünk tovább és tovább, egyszer csak ott lesz az a nyavalyás oázis.
Mindenkinek a maga gondja a legnagyobb. Egyedül csak magadra számíthatsz. és rajtad múlik minden. Nem fog senki seggbetolni, hogy akkor gyerünk, vagy ha mégis vagy olyan szerencsés, akkorse fog örökké pesztrálni. Megértést se sok embertől várj, meghallgatnak, talán felfogják és együttéreznek (vagy csak úgy csinálnak) de megérteni nem fogják.
És erre a pontra el kell jutnia mindenkinek egyszer, de ezt persze megelőzi egy hatalmas önsajnáltató hullám. Ez ezzel jár, midnenki átesik egyszer rajta szerintem. Csak van, aki felveszi életformának... És az meg nem jó.
Mindennek van jó oldala, és ha rossz megvilágításba van, akkor nekünk kell arrébbmenni. Attól még nem haladt előrébb a világ, hogy bámultunk magunkelé, és...
Hát igen. Erre kitünő példa lenne a tavalyilyenkori énem. nem volt jó, de kellett ilyenis. És perpill, jelenleg ezt érzem, jól vagyok, de minden érzelem változik és átalakul, szóval holnap már nem tudnék lehet ilyeneket írni. De ezt msot a pillanat hozta. Tavaly, így visszanézve az volt a bajom, hogy csalódtam. Igen, nem is kicsit, nem érdekelt semmi és senki, tanulni se tanultam egy másodpercnyit sem. Meg is látszott. mert n-e-m-é-r-d-e-k-e-l-t. De msotmár igen. Remélem így is marad.
További szép estét. Tudom, hogy kívülről okoskodni mindig könnyebb, de én most nem kívülről okoskodom, csak leírom a véleményem. És tudom, hogy ilyenkor az ember nem is hallgat senkire. Csak segíteni szeretnék, hátha felnyitódik pár szem, és az ő folyamata gyorsabb lesz, mint az enyém volt. Mert én egyesegyedül jutottam el idáig. Nem tagadom, voltak/vannak körülöttem türelmes emberek, akik eztazt elmondtak vagy huszonötezerhatszázkilencvenegyszer, de ha ismered az én makacs, kemény fejem, szerinted mikor jutott el a tudatomig, amit tényleg mondtak? :D De egyébként köszi. És tényleg sok minden függ sokmidnentől
úgyhogy.
aki gödörbe van, erőltesse meg magát, meg lehet csinálni. csak rám kell nézni, én már kint vagyok. (csak vissza ne essek. bár úgyérzem nem fogok most akkorát koppanni, mert nem vagyok fellegekbe.) segítsek?
2010.09.15.
22:52
Írta: diijo
nyaff off, please.
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://mdijja.blog.hu/api/trackback/id/tr586181587
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dorcsi 2010.09.16. 17:54:38
köszönömszépenDia. :)
angelina87 2010.09.17. 00:37:29
:D Te lány. :D Remélem nem okoz problémát, hogy én is türelmes vagyok. Mert veled lehet, nah. És márbocs, de igenis van, aki nem csak azt mondja, hogy átérzi, hanem át is érzi. Ha nemis épp akkor, de már volt olyanja. Nah. És igenis eljutott a tudatodig, amit mondogattak neked. Max a tudatalattidig. :D
A biciklitúra meg formálja a feneket. XD (Bocs, ezt nemlehetett nem.... :P)
És igen, kint vagy. Hálistennek. Welcome back! :D (ami nem igaz, mert az eddigi is te voltál, csak a kevésbé ismert te).
Dia 2010.09.17. 06:04:24
neismondd, leesnek rólam a gatyák, elfogyott aza szépnagyseggem. :((((((( XDD
Dia 2010.09.17. 06:04:43
Dorcsi, hát nincsmit. :) teis olvasol? :O jótudni. :D
Dorcsi 2010.09.17. 15:15:16
pedig szoktalak :]
angelina87 2010.09.18. 17:06:36
Jajj de szarlehet. :D Úgysajnállak!!! :D Am rólamis pár, pedig nemcangázom körbe a várost heti sokszor. :D