Jaj, Babi néni. Cshőő.
(hát, lehetne eggyel jobb, de nem kegyetlenül kurvarossz, hanem aránylag szar.)

Itt a Frühling. Die Sonne scheint. Der Himmel ist blau. Das Wetter ist schön. Az én kedvem mégis scheiße. De ezt már megszokhattuk.
Ha egyedül hagynak és nincs itt senki, akkor magamra maradok a kis hülye, zűrzavaros, idegesítő, nyavalygós, fájó világomba, ahol eszembe jut minden ami bánt. Már megint mardos, és most nagyon. :\ A szeretet nem szól, csak néma csendben jár. (8) Na de mindegy, mert

süt a nap, nehogy szomorú legyek.

Sosincs rossz kedvem tényleg, csak akkor, ha senki nem látja. :D De ezzel valószínűsítem mindenki így van, kivéve aki még önmagának is örül. :D Jó, olyat szoktam én is, de most nem. xD Mit szóltok? Szóhoz sem juttok, tudom. Azért érdekes vagyok, mert sose függtem az emberektől, mindig elvoltam egyedül, most is el vagyok, csak hát nem tudom. Szar, erre nincs jobb szó. De akkor is,

süt a nap, kék az ég, nutella.

Gondoltam beszámolok arról, hogy ez a mai nap a szokásosnál is unalmasabb volt. Van ilyen. :D Nincs is kedvem mesélni...

...max egy párbeszéd. :D :D

Hargi vs. Fruzsi + Ivett, akinek fogalma sincs miről van szó. :D

- Jaj, mit tegyek, szeretném én az oroszt, de akkor elvenné a szabadidőmet. :(
- Hát igen, és mit szólnál egy teljesen máshoz, mondjuk a némethez?
- De nem, mert a német nem érdekel. :D Az oroszt szeretném én, de a szabadidőt mégjobban szeretem.
- HARGI! SZERINTEM INKÁBB CSAK TANULJ!

Ezt most próbáld megemészteni. Sikerült? Nem sikerült? :D Na akkor majd most:

*
*
*
*
*
*
A szitu: Hargi és Fruzsi beszélgetnek a kollégiumi szobában... Téma: Ati, fedőneve, orosz. Kisgé, fedőneve szabadidő. Egy teljesen más faszi, fedőneve német.

XDDDDDDDDD

Most hívott Evi... XD ^^

Ennyi volt a mese mára, megyek ki, mert fog a franc itt bent punnyadni. :D

Na csüssz.

~~~

„Furcsán érzem magam. Néha nincs kedvem semmihez, mégis csinálni akarok valamit. Néha a zene halknak tűnik, pedig már olyannyira hangos, hogy fáj tőle a fejem. Néha énekelni akarok, csak úgy spontán, de nem merek. Néha üvölteni tudnék, de valamiért mégse akarok. Azt akarom, hogy valaki szeressen, de mikor valaki belém szeret azt kívánom, bár ne szeretne. Miért vagyunk ennyire döntésképtelenek? Miért akarunk valakit, mikor magányosak vagyunk, és miért akarunk magányosak lenni, mikor van mellettünk valaki? Miért vágyunk mindig olyanra, ami sosem lehet a miénk?"

"Nehogy azt hidd, hogy hiányzol... Csak jó lenne, ha itt lennél."

„Egy filozófiai professzor, úgy kezdte az előadását, hogy fogott egy befőttes üveget és teletöltötte öt centis kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg? Igen, hangzott a felelet. Ezután elővett egy doboz kavicsot, és beleszórta az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres teret, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután egy doboz homokot töltött az üvegbe. A homok minden kis rést kitöltött. Ez az önök élete - mondta a professzor. - A kövek a fontos dolgok: a család, a szerelem, az egészség, a gyerek - ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok amelyek még számítanak: a munka, a lakás az autó. A homok, az összes többi, az apróságok. Ha a homokot töltik bele először, nem marad hely a kavicsoknak, és köveknek. Ugyanez történik az életben. Ha minden energiájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely a fontos dolgoknak. Először a kövekre figyeljenek, azok amik igazán számítanak, a többi csak homok."