Jónagyot.
Ma is majdnem elütöttek. x'D És most anyut hoztam az ilyen megmozdulásommal sokkos állapotba. :D Hargi bogyó nem jött be első órára, úgyhogy szégyeld el a pofád, és azért is szégyeld, amiért kikérted a bizonyítványod fénymásolatát, és szándékodban áll itt hagyni ebbe a szarfos iskolába egyedül. :( Kabbe a bokám, ha elmész. Nagyon megverlek. X'D Úgyhogy Hargi sztrájkba léptünk Ivettel. :D Szeretek én mindenkit, nem arról van szó, de Hargival azért mégis csak jobban elvagyok, a többiekkel meg mitt'omén. Semleges vagyok. :D Utálom a csütörtököt, mert ilyenkor mindig baromi nehéz a táska, és konkrétan ki van tömve. :D -_- Angolt és fizikát nagynehezen túléltük. Huh. :D Most meg szeretnék föczit tanulni meg kicsit matekozni, ugyanis Misihez nem tudtam menni ma, mert beteg. Gyobbulást. Holnap meg elmarad a 6. óráánk, juhúú. XD
Elég ratyi idő van ma. De tök jó kedvem van. :D Hazajöttem a 12-es buszval. Ismét elszívták előlem a levegőt. XD Majd Danával és Danival (:D) haza slattyogtam. Papának beállítottam a Digi tévés izéjét. :D Mondjuk nem vágom minek köttette be:
-Naa, mit néztéél tegnaap? :P
- Az RTL klubbot.
- ... Akkor minek van neked kábeltévéd, ha maradsz a már jólbevált retekklubbnál? :D -.-
- Jóvanna, ment egy jó film. :D
Oké... Kérsz muffint? XD
Na. Csőváz.
ui.: Na basszus. :D Leejtettem a kedvenc bögrém. És nem tört összee, jeaah. Mondjuk a tej kiömlött... -__- :D Mit bénázok én már ennyit hát nem igaz. xD Jó, mondjuk a tejet azt már törvényszerűen kiöntöm...
~~~
Életünk harmonizál a porszívóéval, hiszen porból lettünk, porrá leszünk és közben egész életünkben szívunk.
Amikor a boldogság egyik kapuja bezárul, egy másik kinyílik előttünk. Néha azonban olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik kinyílt.
Az életedet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted.
Azt mondjuk szeretjük a virágokat, mégis letépjük őket. Azt mondjuk szeretjük a fákat, mégis kivágjuk őket. És az emberek még mindig csodálkoznak, amikor valaki fél, mert azt mondják neki, hogy szeretik.
Olykor nem azért bocsátunk meg nem kevés idő után, miután a büszkeségünk megtörik, mert aki bántott mindezt megérdemli, hanem azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni magunknak valahányszor eszünkbe jut, mit műveltek velünk.
Mi fáj jobban? Arra gondolni, hogy utálnod kellene őt, vagy, hogy tudod, ez marhára nincs így?
Ha úgy érzed paldón vagy, nézz körbe, és látni fogod, hogy mennyi kéz nyújtózik hozzád, hogy segítsen felállni. (:
A szív és az agy olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik kiürül, a másik megtelik.
Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak.. mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt.
Egyik reggel arra ébredtem, hogy magam alatt vagyok. Pedig alattad kéne... XDD
Ha reggelit akarsz az ágyba, aludj a konyhában.
Szeress, vagy hagyj békén. Héééj. Hová megy mindenki?! :D
Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog... Ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.
