Tudom, hogy a bejegyzéseim, meg úgy alapból a viselkedésem alapján én egy nagyon gyerekes és komolytalan személyként vagyok elkönyvelve a legtöbb ember szemében, de akiknek volt türelme ahhoz, hogy jobban megismerjenek, nekik egyébként szívből gratulálok, mert álítólag hozzám sok türelem kell, mert nem nyílok meg rögtön, és tudok nagyon idegesítő is lenni, tudhatják, hogy egyáltalán nem ilyen vagyok.

Bizonyos dolgok miatt, amik már nagyon régen történtek velem, de így visszagondolva, rengetek szerepük volt abban, hogy az életem hogy alakult, nagyon korán kellett felnőnöm. És azt, hogy nem volt meg egy idő után az az önfelett gyerekkorom, talán most élem ki. Ez az elmélet egyébként hülyeség, mert nekem jó gyerekkorom volt, de lehet, hogy valami mégis hiányzott. Nem vettem észre, és most se veszem észre, hogy hiányzik, de hiányzik, tényleg nem érzem, hogy hiányzik, mert nem rendelkezem valami átlagos élettörténettel, de mindenkinek megvan a maga sztorija, és ettől senkinek se átlagos mondjuk.

Én azon gondolkodtam, hogy amíg én így elvagyok mint a befőtt, elmegyek errearra, önző módon azt hiszem csak nekem vannak gondjaim, ha nevetek vagy rossz a kedvem, mindenkit a pokolba kívánok vagy épp önkívületi állapotba vagyok a boldogságtól, vagy azt hiszem, hogy engem senkise szeret vagy csak szimplán csináltam valami hülyeséget, és azthiszem nincs senki aki megfogja a kezem, amikor csak előre vagy sajnos hátra tudok nézni, mert a szemellenzőm miatt ami oldalt van, nem veszem észre azokat akik mellettem vannak, kik támogatnak és akik miatt olyan vagyok, amilyen.

A családról sose ejt senki szót, mert az mindenkinek (jobbesetben) van alapból, és tök természetes, hogy van pár (idióta?) rokon.
Mindenki azt gondolja, hogy jaj, a barátok azok AKIK. Igen, fontosak a barátok, és jó ha vannak, mert az ember maga választja meg őket, a családját meg nem tudja. De gondolj vissza, akit mondjuk 5 éve gondoltál a legjobb barátodnak, ő még most is megvan? Tudsz róla valamit? És akikkel most haverkodsz, velük eltudod képzelni, hogy 40 évesen is összefogtok ülni? Szóval a barátokat is jól meg kell tudni választani, de így előre sose gondolkkodik senki, és szerintem nem is kell, mert ami nem jó nekünk, azon általában tovább is lépünk, és a fejlődésünkhöz kellenek a felejthető emberek is.

De végülis a családon múlik milyen leszel és milyen vagy, függsz tőlük x éves korodig. Szóval most szeretnék köszönetet mondani, hogy sose üres a (nagy) pocim, hogy van hol aludnom, elnézik, ha kócos és álmos vagyok, és egy büdösszót nem szólok hozzájuk, mert nem vágyom most a társaságukra mert épp elvagyok foglalva saját kis világommal, terelgetnek, irányítanak és biztosnságot adnak.

Mondjuk a család téma bonyolult, mert mindenkinek másmás tapasztalatai vannak, mindenkinek vannak sebei és jó emlékei is persze, szóval nem is megyek bele, mert nem óhajtok ezzel senkit megbántani, de.

A gyerekek és úgy alapból a fiatalok mostanába nem becsülik meg a szüleik munkáját, mindig panaszkodnak, hogy jaj ígyanyámúgyapám, de abba vajon belegondolnak, hogy nem lenne hova panaszkodniuk, ha az anyuka nem fizetné a netet? Nem lenne rajta konzerv cipő és nyújorker póló, ha mindezt valaki nem finanszírozná és dolgozna meg érte keményen? Ezzel csak azt akarom modnani, hogy elveszett az a fajta tekintély és tisztelet pár embernél, az ősei iránt, vagy. Vagy én nem tudom. A lényeg, hogy minden pénzbe kerül, a pénzért valakinek meg kell dolgozni, amit te utána elkölthetsz.

Szóval, részemről én csak annyit mondanék a sajátjaimnak, hogy lehet nem mutatom eleget, de nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki el tud viselni.

~~~

„Ha nagyon jelentéktelennek érzed magad, kezdj el számolni.
Az kétségtelen, hogy két ember, anyád és apád kellett ahhoz, hogy megszülessél.
Nekik is voltak szüleik, tehát a szüleid előtti generációban már négy ember találkozása és szerelme előzte meg, a te születésedet.
Szorozd mindig kettővel!
Ha átlag 25 évet számolsz generációnként, kiderül, hogy 500 év leforgása alatt 1048576 ember élt, és szeretett ezen a világon azért, hogy te megszülethess."