.
sose lesz már nyugtom, csak ilyen 1-2 napra?
nem tagadom, rossz. és én is annak érzem magam. osztok másokat, és a vége az, hogy én vígasztalok, mert miattam ne bőgjön senki, vagyis bőgjön, mert mindenki azt csinál, amit akar, de nem jó érzés tudni, hogy miattam, azt hittem jobban bírom az ilyet, de nem... hát ez milyen. olyan, hogy puding vagyok. vagy inkább egy nagyon keményfa, de azok törnek el leghamarabbha vihar van. én nem akarok senkit bántani. ilyen vagyok, kiszámíthatatlan. én se tudom soha mit akarok. és lassú is vagyok. nagyon. azt hittem irányíthatom az embereket, de nem. vannak körölöttem olyan igazi igaz barátok, de nem vagyok hajlandó észrevenni őket. nem tudom miért. és ezért még szarabbul érzem magam, hogy (egyelőre) nem hagynak itt a picsába... pedig simán megtehetnék, és akkor maradok magamnak. mint ált. mértnem hagynak itt? nekik is jobb lenne. én meg majd leszek szépen az áldozat, legyen mindenki hepi, én meg majd... megleszek. nem jó hogy ilyen vagyok. csak bennem van mindig az, hogy az embereket én nem akarom zavarni a jelenlétemmel. pedig mindenmás területen én vagyok talán a legrugalmasabb, legalkalmazkodóbb és legjobb szervező.
szerencsés vagyok, hogy 'reménytelenesetvagydia' ellenére is... és nemt'om, hogy sírjak vagy nevessek, hogy ilyen rendesek velem az emberek.
szóval csak annyi, hogy kösz. vagy mi.
reggel felébredtem 7-kor arra hogy mindjárt sírok. valami nagyon rosszat álmdohattam, de nem emlékszem mit. deutána úgyéreztem magam, mint egy elhajított gyufáskatulya. kifosztva és üresen. ami egykor melegséget és fényt adott másoknak, már nincs benne többet, szóval nyugodtan el lehet dobni. elfogytam volna énis ilyen korán?
ugyetúlleszek ezen? mert kezdek hülyeségeket beszélni. bár mikornem. aztán átmentem anyuhoz mesét nézni... minek, csak felébresztettem, pedig neki se ártana pihenni. nagy nehezen visszaaludtam, és a macska ráfeküdt a hasamra, és mire felébredtem, sokkal jobban voltam. ^^ leszívta a rosszat. azthiszem.
éhes is vagyok, de másfélnapja egy falat nem megy le a torkomon. mert éreztem, hogy ezlesz.
jolvagyok. utálok drámázni, de most ezvan.
.
.
.
hiányoztam neki...
és neked is jókor jutok eszedbe... eddig nem értél volna rám??? mért pont most. istenem...
