Mi történik Diával?

Mondhatnám, hogy semmi, de nem mondom. :D Szóval én teljes mértékben szégyellem magam, amiért mindig csak csacskaságokat írok blogba, tudom, hogy arra való, hogy leírjam ami épp aktuális, foglalkoztat és leköt, de elég nevetséges, hogy nincs jelenleg semmi világmegváltóan orbitális tervem vagy gondolatom, amit lehetne esetleg elemezni. Vannak ilyen alkotói válságok. :D Bár lehet nálam mindig az van.

Hargival. (A) X'DDDD

Volt egy Honfoglalós nap. XDDD wíí, mennyit nyertemm, bááháháhááháá. :D Mama meg kiráncigatott a "hobbikertbe", de az mért hobbi, hogy kapálhatsz? :D :D Csináltam pár képet. XD

Hajninak bajatábla, sikerült egy jó koszosat találni. :D

ottjönarepcsii, ottjönarepcsiii :D

győőzeleem! XD

debilkedtem.

gyűjtöttem csibikéknek csiguszt. XDDD

sír a fa

tudom, hogy roppant izgalmas képek voltak ezek.... XDDD

És Papi főz nekem finomakat.
Én meg lemostam a kocsiját. és eltörtem a slagjának a bizbaszát sálálá. :D Aztáán mentem mamihoz szilvalekvárt főzni. XD Meeg vettem Hajnibogyónak Szívekszállodája dövödöt, szóval az ötödik évadot már ne vegye meg neki senki! :D

Arra amúgy most rádöbbentem, hogy csomó ember életében jelen vagyok. Nem azt mondom, hogy mindenkinél az első, de fontos vagyok. asszem. és ez jó. ^^

egyébként.
elértem azt a pontot, amikor a lelkibékám teljesmértékben nyugodt és csöndes, nagyszerű érzés. nem fáj semmi, és nem azért nem fáj, mert megszoktam a fájdalmat, hanem mert megszűntettem, talán végleg. :) legalábbis most így érzem.

"Amikor valaki le akarja vezetni a feszültségeit, rengeteg különböző feszültséglevezetési módszert találhat, amelyek valójában mindig csak tüneti megoldást kínálnak. Ilyen a munka, a pia, a narkó, a gyógyszer, a vásárlás, az internet, a zabálás, a szerencsejáték, a szex... De van még egy fontos feszültséglevezetési módszer, amit én úgy hívok, hogy önmarcangolás. Ez is hozzájuk tartozik. Az önmarcangolás azt jelenti, hogy rosszat tettem önmagammal vagy mással, ennek következtében haragszom magamra: „Miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna, miért bántottam a másikat, satöbbi..." Így belül egy állandóan visszatérő önbüntető mechanizmus alakul ki, amelynek soha nincs vége. Ez a bűntudat vagy lelkiismeret-furdalás. Tehát bántom magamat."

Kiolvastam A férfit tegnap. :D ájlávcsernus, de most komolyan.
Annyi tulajdonképpen a lényeg, hogy a mai felnőttek karrierristák, racionálisak, felszínesek, nem törődnek az érzelmeikkel, satöbbi, és kineveltek minket, ezt a generációta, ami meg kitudja milyen lesz 20 év múlva. Bennem felmerült a kérdés, hogyha a mai felnőttek olyanok, hogy a pénzt hajkurásszák, és 40-50 évesen döbbennek rá, hogy az életük érzelmi és párkapcsolati téren egy csőd, és ezt még le is írja valaki, mármint a folyamatot, mint Csernusbácsi, és ezt a könyvet elolvassa egy korombeli, mert érdeklődő meg mittomén, akkor én rájövök arra, hogy igen, tényleg vannak ilyen felnőttek, és én nem szeretnék ilyen lenni. Tehát akkor a generációmnak van egy ilyen rétege, és ezt neten lehet észrevenni, blogokba, vagy nyafognak a velemegyidősek, vagy vannak tökjó gondolataik, de legalább törődnek az érzéseikkel! Viszoint egyesek meg nem vágják, hogy mennyi munkaába került, hogy ő nyújorkerpólóba ott csücsülhet a gép előtt. Namost, ha mi felnövünk, és tudjuk az előttünk lévőek hibájit, mi akkor ezekbe nem fogunk belesni, viszont. Mi lesz ha olyanok leszünk, akik mindent az érzelmekre alapoznak, mindenkit így közelítünk meg, így a libikóka átbillen a másik oldalára, a racionalitás egy időre befuccsol, de akkor mégis én milyen munkaerő leszek egy munkahelyen? Egy félős beszari alak, aki szeressük egymást gyerekek elvén kívül másra nem lesz képes? Nem lesz pénzem, mert agyon érzelgek, mert az a fontos, attól leszek boldog, de akkor az anyagi biztonsággal mi lesz csernusbácsi, én mint ilyen felvilágosult mit csináljak ha nemjó munkaerő leszek, mert alapból úgy indulok neki, hogy nem akarok munkamániás lenni? Jó, msot én nem pont magamról bezsélek, hanem az érzékenyebb társaimról, akik még kb. megszólalni se mernek, mert én úgyérzem leszek oylan talpraesett, hogy nem bénázok - ha egyáltalán léesz lehetőségem bénázni. De a többiek?
Józan paraszti ész meg kezd kiveszni, mindenkit mindent túlbonyolít.

"Azonban a belső nyugalom és béke mindig egy harcos folyamat eredménye. Ez a világ sosem lesz egy idealisztikus világ, hiszen egy ember érési ciklusa borzasztóan különbözik egy másikéhoz képest. Olyan ez, mintha lenne egy hatalmas fa, amin ötmilliárd rügy van, de ez a sok rügy soha nem egyszerre virágzik. Egy jelentős része elfagy, zöld marad, elhervad, megeszik a bogarak, a gombák. Csak egy része fog kinyílni, belőlük lesz virág, annak egy része megporzódik, és abból lesz a gyümölcs. A gyümölcsök egy része pompázik majd, egy másik része pedig elrohad, mert belefészkelik magukat a kukacok. De ez a fa örökké él.
Éppen ez a szép benne... Itt nincsenek évszakok. Az összes rügynek megvan a lehetősége, hogy virág, aztán pedig gyümölcs legyen. De lehet, hogy nem lesznek azok. Ez nem varázsütésre történik, hogy na, most akkor hajrá, mindenkiből virág lesz.
Nem lesz mindenkiből virág."

könnyeket
folytok
vissza.
könnyek
folytanak
meg.

Ma Nikis nap volt. XD Sütöttünk kenyeret, gombot válogattunk, 25 csirkefelsőcombot vettünk, fagyiztunk, intézkedtünk, cangáztunk, játszótereztünk, sínbohóckodtunk, Emilt kiakasztottam(A), májámi inkeskedtünk XDD, később legnyújabb pasiját megismertem, és nemrég értem haza.

- az miért van, hogy a kamionosok csak akkor engednek át a zebrán, ha ilyen buziszoknyába és ujjatlanba vagyok?
- nemtom. engem mindig átengednek. XDDDD

összespanciztam egy kiscsávóval. :D

*hintán*
- Na ki tud magasabbra menni? (6)
- Én még kicsi vagyok. :(
- Majdmegnősz. :P

ezt a bejegyzést kb. három napja írom...

...visszavágynak a mennybe most a Földre pottyant angyalok. ♪♫