Szösszenetek.
Nem vagy fáradt? Mert egész éjszaka te jártál a fejemben...
A hajad színe menne a párnám színéhez.
Szép póló. Jól mutatna a szőnyegemen.
SZia. Jó a se... öö. Seregélyek! Ú, de megku... ööö. mgekukkantanám az egyik közelebbről. Éhes vagyok. Nem kapnál be valamit?
Mit kellene még csinálnom, hogy megszólíts?
Egyik reggel arra ébredtem, hogy magam alatt vagyok. Pedig alattad kéne...
fórumról.
Na mindegy, emsenes beszélgető társam akadt, egy évfolyamtársam, ****, tök jó fej :D
2009.jún.19.
Én már komolyan kezdem azt hinni, hogy tényleg nincs barátság fiú és lány között, eddig még naívan reménykedtem benne. Előbb vagy utóbb, egyik, másik, vagy mind két fél, ha csak egy pillanatra is, gondol arra, milyen jó lenne a barátjának/barátnőjének/férjének/feleségének/szeretőjének ( ) lenni a másiknak. Ráadásul ezt úgy, hogy a másikon nem is lehet észrevenni, vagy még mi magunk se vesszük észre. Plussz egyik se meri megmondani a másiknak, hogy mit érez, mert fél, hogy akkor eltávolodnak egymástól, és nem lesz kivel beszélgetni. Ez meg ugye már nem barátság, mert az egész úgy indul, hogy jót beszélgetnek blablabla, egyszer csak puff. (Más egy haver, mert azzal nem beszélsz meg szinte mindent.) De én ugyan nem fogom kierőszakolni, hogy megmondja, (látszikrajta.) pedig Őt még szeretni is tudnám, nem úgy mint az előző hapsikákat, akik oké, hogy "szerettek" de azzal nem tudok sokra menni, ha én nem szeretem. Minek ámítani, így is túl sokat játszottam egyikkel-másikkal, szégyellem is magam érte, de ez már mindegy. Csak azért, hogy legyen valaki, annak meg az égvilágon semmi értelme, ha 1 hét után elég lesz a másikból. :\
Bocsi, hangosan kell gondolkodnom. Tudom, hogy hülyeség ilyen fiatalon ezeken filozofálni, de most ez van. xD
Úgy látom le lettem szavazva. Mindegy, szerintem akkor sincs.
De én akkor is szomorú vagyok. És nem egészen értem miért. Lehet azért, mert ő is elszomorodott tegnap? Jejjzusom, ez már pszihikai eset komolyan. Mivan ha az egészet csak félre értettem? XD Na akkor nagy bukta lenne. hüpp. Na mindegy, majd lesz valahogy. Csak az a baj, hogy ált. én mindenkin átlátok, mint egy szakadt szitán, szóval most összezavarodtam. Meg idegesít, hogy ilyen vagyoook, ekkora marhaságért. Gyengének érzem magam, és azt fenemód utálom.*csúnyánnéz*
jún.23.
Mai prograam: elég ratyli az idő. Ha nem esik az eső, kimegyek a deszkásokhoz. xD Ha esik, akkor itthon punnyadok, és megpróbálok valamit összeművészkedni, de mivel nincs szép idő, nincs ichlet se. Ti mit csináltok?
jún.30.
Valaki segítene nekem? Valami titkosírás szerű izébigyót nyomtak az orrom alá, hogy fejtsem meg, de nem találom a neten ezeknek a jelentését se, az illető meg nem akarja megmondani, hogy mit kéne csinálni velük... Ez lenne:
(14)1(43)(35)6(33)1(21)
Tippek? Azt se akarja megmondani mit takar, kell-é szorozni, összeadni, stb... Hát hülye ez? Na mindegy, ha valaki ismeri segíítsen. *.* köffröff
De basszus most miért ilyen? Semmi kiindulási pontyot nem ad... Azt mondja, ha nem fejtem meg, nem tudok meg valami fontosat... Bááááá. Annyit mondott hogy fontos számára, és:
*annyit segítek, hogy
*ami pl.
*12 az 2 db betű de ami (12) az egy 2 jegyű mássalhangzó pl SZ
*ennyit segítek
Köszi b+ ezzel aztán sokra megyek...
Asszem hívjuk Robert Langdon professzort...
szerk.:
Na, addig agyaltam amíg kitaláltam valamit. Ha orosz titkosírás, akkor lehetséges, amúgy is oroszfan a gyerek, 2. vh alatt használták ezt. Szóval, ha azokat a számokat, amik a zárójelbe páratlanok, azokat összeadom, mármint a számjegyeket, és a 14 marad kétjegyű msh-nak, akkor az jön ki, hogy
(14) 1 (7) (8 ) 6 (6) 1 (3) azaz
(SZ) E (R) (E ) T (L) E (K)
Most jobb ötletem nincs, hogy miért titkolózik ennyire, bár ennek a logikáját akkor sem vágom. Valakinek más ötlet, mert ez elég nyakatekertnek tűnik... Plussz a számokse igazolják egymást... Szóval nem értem. xD Azthiszem jön az, hogy dia szépen fog pislogni. ^^
helpmí.
Amúgy amit most kiokoskodtam biztos nem jó, mert nem felel meg annak a picinek sem, amit segített. De akkor mi lehet az a naagy titok? hümm. Mindig mindent elmondd nekem, nem értem most mit izél. -.-
De komolyan lövésem sincs... Ilyen se volt még. XD
Ide valami hapsi agy kéne.
Nagyon fantasztikus, de ezt miért kell ilyen homályul mondani? Amúgy meg nem biztos. Ja, és ha nem fejtem meg, akkor hagyja a francba, tehát ebben az értelembe, ha azt jelenti, rólam is lemond, és hagyja frankón, hogy kisétáljak az életéből. *szemforgat* De nincs gubanc, ha nem ezt jelenti.
Az az istenverte férfibüszkeség az agyamra megy.
Amúgy köszi. Most azt hiszik káromkodtál.
Levan szarvazva.
Akkor se adom fel, kis kocsog, kihúzom belőle ígyis úgyis. Azt mondta, ha elmondja, meg kell hogy öljön. Mondom kössz, akkor mondd el, utána megölhetsz. XD *fejetcsapkod*
Jaja Imi, grat, abba a topikba ma már nem írok szerintem.
Ne bántsd szegényt, én szeretném seggberúgni.
Amúgy nem biztos, hogy így van ahogy leírtam, vagy így jön ki bármi is, (azt sem tudom, hogy 1 szó, vagy több, vagy mondat? szóval vá.) csak egyszerűen a logikáját se látom a számsornak... Csak egy ötlet volt. xD
Ha valaki tudja az tényleg mondja, mert én itt hülyét csinálok magamból.
júl.1.
Ne aggódj, én is nagyon kíváncsi vagyok, egyébként azóta már kiderült, hogy ez csak egy részlete a mondatnak, és tegnap elküldte a teljes mondatot, ami rohadalom hosszú, majd elkérem tőle megint, és holnap agyonütöm a tollasütővel, meg megkérdezem, mi ebben a logika, mert én nem látok benne semmit... Pedig azt mondja tök egyszerű. Amúgy még azt mondta, hogy ez valami programozói nyelv, for exemple vagy mi a túrót emlegetett, de gugli nem mondd arról se semmit. Ja, meg még annyit, hogy ami a szárójelbe van, nem mindegyik ()-es kettős betű... Szóval már tényleg nem hiszem el, hogy ennyire hülye legyek.
És köszi, hogy ennyit agyaltál rajtaa. *.* Majd küldöm a teljes mondatot később...
szerk.: itt a teljes mondat:
(14)1(43)(35)6(33)1(21)0(21)9(30)(33)0(15)(12)1(43)23(25)(19)0(32)9(30)9(33)(19)9(18)
heee?
Ja, meg még azt mondta, hogy a 44 a kulcsa mindennek... De momentán ezzel sem lettem okosabb.
Ááá, köszii, közbe már én is rájöttem. Miről hazudott? Most ez itt a kérdés.
Ja, nekem is ez jött ki. Upsz. XD Lehet én írtam le rosszl a papírra tegnap este. Akkor most azt találgassuk, hogy mi az az igaznyól. Vagy mi akart lenni. HM igazából? igazán? Vagy bi.
Ó, egyébként ez nagyon megtisztelő számomra. *bepirul* XD
Köszi nektek is! Imi, igazad volt, a 0 szóköz... XD
De mondott. hümm. Akkor most Dia feje örül.
Köszi, hogy reggelre megvilágosodtál.
Igen, ő az, és épp most délután lett tollasozás közbe a frissen sült hapsikám. *bepirul* Jaj, olyan aranyoos, kíváncsi vagyok meddig bírja ki velem.
*cupidonyilaalaposansejhajontalálta* Állítása szerint őt is, és mostmár engem is.
Mai prograam. Hát még nem tudom igazából. Most vagy barátnőmmel találkozok, (bár őt inkább szombatra hagynám ) vagy a csávókával, majd még kiderül, ha beborul. Amúgy elég szürke itt az idő...
"Egy okos nő meghallgat, de nem hisz el semmit; csókol, de nem esik szerelembe; és elhagy, mielőtt őt hagyják el..." szerk.: *25nappalkésőbb* hát ez nem jött össze.
júl.18.
Mindegy, jó volt, egészen addig, amíg drága egyetlen lúzerkám msn-en (!) úgy, hogy kb. 30 km-re vagyok az otthonomtól (!) este félt 11-kor (!) bemondja az unalmast. "Keveset találkozunk mostanába" címszóval. *szemöldökfelvon* Hát mégis hogy az anyámba találkozzunk, ha otthon se vagyok? Repüljek oda az új villámpartfis kétezren? Aljas gyáva pancser. Hát komolyan mondom.... Így sikerült elcsesznie az egész hetem, köszi szépen. (Y) xD *nem sírni, mintha nem is érdekelne* Mindegy, egy ilyenért én aztán egy könnycseppet nem ejtek, vagy megijedt, vagy mi a $z@r van? *fejetcsapkod* na, de ezt azért még megbeszélem vele... Pedig ő még a normális kategóriába tartozik. De belátom, hogy olyan nincs. xD Soha többet nem leszek ilyen naív, rózsaszín fellegekben úszkáló királylány. Pedig még nála is vigyáztam, hogy ne éljem nagyon bele magam, de mégis sikerült. =( Különben is. Én akartam kidobni. Dehát nem most. Gondoltam talán kibírunk pár hónapot, vagy ééévet, de neem. Itt valaki kavart nekem, az fix. Á, mindegy. Vagy tényleg lejárt nála is, meg nálam is a "vadászösztön" Amíg nincs meg a préda úgymond, kell mert mintha nélküle nem lenne élet, aztán elkapjuk, és pukk, ennyi volt a lámúr. XD Fú, de éreztem én, valami úgy fájt belül, egy pici pont, és nem tudtam mi az, hát mostmár tudom. Amúgy azt nem értem, ha valakit elvileg szeretünk(?), attól miért kell egy idő után megijedni, hogy esetleg hiányzik, vagy akármi izébigyó, simán meglehetne beszélni. "Pasik"... XD Úgyhogy igen, egy enyhén lementem hídba.
Oké, befejeztem, mert már gáz vagyok nagyon
Köszi, az lesz. Buháááháá. Összezuhanós rész már megvolt, és ahogy visszagondolok magamra, hát úh, többet nem akarom így látni magam. XD Egy enyhén búvalbaszi voltam 2 napig. Ugyanúgy viselkedtem meg minden, csak felülmúltam a napi átlagos bambulási és agyalási időmet. Pföjj, szánalom. xD És valóban igaz, hogy "A szerelem olyan, mint egy kád forró víz: nyakig elmerülsz benne, aztán előbb utóbb kihűl" Hát őő, ja, de hogy ilyen gyorsan kihűjön... Puff neki, de azt is tudom, hogy "az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokom." Igazából nem nagyon értem, megunni nem volt lehetősége, de már azon is gondolkoztam, hogy (most jól beégetem *gonoszkacaj* XD ) olyan Ron féle gondolkodásmódban problémázott azon, hogy 16 éves létére még nem smárolt. Hát most akkor örülhet. ^^ De már bánom. xD (nem voltam Lav-Lav, nyugi.) Mindegy, vagy azt akarta még kipróbálni, hogy milyen szakítani. Bár nincs ekkora tapló, vagy mégis? Na mondom, majd még beszélek vele, mert ez így gáz volt. Legalább nyugodt szívvel lehetek balatonon. *lálálá* Tényleg, még bikinit is kéne venni. -_- Vagy olyan mint a bunyevác népmesébe: ha köszönök, azért ver meg, ha nem köszönök, akkor meg azért. Szóval ha itthon vagyok, az a baj, ha meg messze, az a baj. Mint abban a Belga számba.
Csináltam málnaszörpöt, igazit. Ilyen vászonzsákba volt a sok málna, és azt kellett csavargatni. Tiszta piros volt minden, és oda képzeltem csávókának a szívét vagy fejét vagy akármijét. Hát, maradjunk annyiba, hogy jó sok szörp lett az ilyesfajta szadizásom által. XDDD De tökre lenyugodtam tőle, és már tényleg nem érdekel. ^^ Jó volt megszadizni, mégha nem is fájt neki. Buhááháá. Tudom ízléstelen, és beteges, de jól esett. *.*
Köszi. Tudom Evy, elég szánalmas vagyok már... Sose gondoltam volna, hogy ilyen ragaszkodó is tudok lenni. ): Főleg olyanért, akiről azóta se tudok semmit, és gondolatolvasó se vagyok még sajnos, pláne ilyen messziről,(kisvárosunkmásikvégeXD) de dolgozom rajta. Csak az érdekelne, hogy, á mindegy, hagyjuk, nem megyek bele. Ha mégegyszer lesz egy mélypontom, tényleg megírom azt a levelet, amit Bogi tanácsolt, kiírok magamból mindent, és elégetem. xD Csak inkább már nem írok senkinek semmitse erről, mert már unom az egész témát, és ezt az önsanyargatást, ami végülis csak a lelkemet piszkálja. Most először érzem, hogy van lelkem, amíg nem fájt, nem tudtam hol lehet. Ez elég hülyén hangzott most. Anya azt mondtam, hogy tegnap pocsékol aludtam, de nem vettem észre semmit, nem is emlékszem semmire, annyi, hogy reggel fáradt voltam. Bár az összevissza gyűrt lepedő, a lehajigált párna és plüssállat halmaz arra engedett következtetni, hogy tényleg nem aludhattam túl jól. Remélem nem beszéltem, bár anya azt mondta, hogy hallott valamit a másik szobából. Na gyönyörű...
És köszi, a Shrekes dolgot nem értem, lehet azért, mert még reggel van. Ezt a hagymás réteges valamit is elmotyorázza nekem valaki, igazából a mesébe se értettem? *kívülszőke,belülsötét * Vagy hogy Shrek a zöld réteg alatt egy érzőlény, és több érzelem rétege van?
Hajni, nem egészen értem miért kéne nekem rohangálni utána, amikor ő mondta, hogy maradjunk barátok, én mondtam rendben nem gond, erre pár nap múlva látom, hogy kitörölt mindenhonnan. Msn, iwiw... Kis gerincszilárdító nem ártana a gyereknek, de bennem sajnos még megmaradt annyi büszkeség, hogy nem alázkodok meg, hogy írok egy üzenetet esetleg, amit elolvas, majd válasz nélkül kitöröl, vagy olvasás nélkül törli. Titkos forrásom nincs, mert elvileg senki nem tudta, hogy összejöttünk. Inkognyító lett volna egy darabig. Jobb is így, bár hülyén csináltam az egészet. Mindegy, hagyom, nem érdekel. Igazából csak annyiban akarok vele megegyezni, hogy ne kavarjunk egymásnak soha, mármint suliba. Csak az fáj, hogy én ennyit agyalok rajta, ő meg ki tudja, talán már a nevemet se tudja. Bár nem az a fajta... elvileg. Törléseket végképp nem értem. Bosszúból, fájdalomból, vagy egyszerűen azért tette, mert már nem kíváncsi rám egyáltalán? Másik csaj nem hiszem, hogy van, velem is sokat szenvedett, mire bevallotta, miért pont most kezdené el nőcsábászi karrierjét, én voltam elvileg az első csaja neki. Tehát megijedt? Ja, ő is ikrek, horoszkóp szerint tényleg nem passzentolunk. Én álítólag unalmas vagyok..... Mármint én mint bak, az vagyok, hát köszi. Vagy lehet, hogy az egészet megérdemeltem, és ez a büntetésem a régebbiek miatt, akiknél csak annyi volt a bűnöm, hogy nem szerettem őket. xD Karma? Na jó, elég mostmár tényleg.
Az a málnás dolog meg tényleg jó, próbáljátok ki egyszer. XDD Ja, amúgy finom lett a "szörpy" ahogy barátnőm írná.
Mariann, okosságokat igazából csak Ti mondtok nekem, senkivel se beszélek erről, egyedül elintézek mindent, csak már nehéz volt, ezért írtam ide.
Köszi Nektek tényleg, hogy ilyen csakcskaságokat végig olvastok, és még tanácsot is adtok.
Jó hálidéjt neked is. Ez tényleg egy vicc? Még nem hallottam, de jó tudni, spontán jött nekem.
Bogi, az a baj, hogy számomra ez az. Nem tehetek róla, ilyen a felfogásom, és nehéz feladni az elveimet.
Tudom, ki is fogom deríteni, nem vagyok az a fajta, aki annyiba hagyja az ilyen dolgokat, de egyelőre hagyom. Sőt, most bicikliztem egyet, (kétszer majdnem elütöttek, és egyszer majdnem felnyaltam az aszfaltot, mert eltört a pedál, és kezdett lecsúszni ) és egész más fénybe látok mindent, visszatért a jó kedvem. És most van az a pont amikor rádöbbenek, hogy egy ilyenért szomorkodni? Még csak nem is jó pasi. ^^ Úgyhogy ennyi, többet nem akarok agyalni rajta, elengedtem, mert már elég régen volt már ez az eset, ha úgy vesszük. És most itt mindenki egy kis buta csitrinek tart, tudom én, nem baj, lehet, hogy az is vagyok, csak nem szeretem saját magam megalázni.
Na igen, akit valaha is szerettünk, azt sose felejtjük el. De emlékezz csak a szépre, ami ugyan sokáig fájni fog, de később már csak nevetsz rajta. Én már szerencsére így vagyok. :) Nekem se volt egyszerű, és rövid mire eljutottam erre a pontra, de már minden sokkal jobb. Beszélgess sokat a barátaiddal, járj ki a szabad levegőre, ugrálj az esőbe, hintázz a játszótéren, de ne depizz, mert tönkreteszed ilyen korán a lelkedet. Nem szabad. Van egy jó kis mondás, mi szerint senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki meg megérdemli, az nem fog sírásra késztetni. :)) És még valami: aki a vödör fenekén ül, az már csak felfelé mehet. ;)
...és ha csak egyetlen szó is igaz volt, amiket mondtál nekem, akkor - csúnya dolog ugyan, de vígasztal a tudat -, hogy Neked sem lehet könnyű.
:( Mért szeretlek még mindig te faszkalap?! Amikor te engem meg már nem. Ugyebár. (?!) Elvileg ez a helyzet. Hiányzol. És kurvára utállak. (micsodaszélsőségek.döntsemmárel.) :D :( Amikor nincs benned az égvilágon semmi különleges vagy izgi. (denekemvan.) És a köcsögséged is átlagon felüli. >_> Mondjuk az enyém is az, amikor ilyeneket írok/mondok vagy csak bántanálak ilyen beszólásokkal. Ja. Lehet tényleg ez a baj, hogy túlságosan hasonlítunk. -.- De hát azért mégis. 8-) Már megint kezdődik. Elégvolt. Önmagam ellen harcolok. Hülyevagyok. Ilyenkor kéretik nem rám figyelni... (akkorminekíromle.) Ajj. :( Már tökrég eszembe se jutottál. De érzem megint, ahogy csúszok vissza. De szokás szerint nem hagyom magam, és 5 percen belül már jól is leszek. ^^ Ugye? Ez egy szenvedős nap. Még mindig nem tetszik.
„Miután szívem ajtaját teljes erőből rúgtad ki, mert távozni méltóztattál, sokáig úgy is maradt ahogy hagytad: tárva nyitva. Várt vissza téged, hogy egyszer újra belépsz rajta. De nem jöttél és már nem is fogsz. Talán nem is engedném. Bár még résnyire nyitva van az ajtó. Nem cseréltem zárat se. A kulcs meg nálad maradt. (Remélem lenyelted...)"
"Nem kérem, hogy legyen minden olyan mint régen. Jó lenne, de túl sokat kérnék. Az is elég lenne ha beszélnénk... pár szót... egy köszönés... egy odavágott heló... de az is többet érne és jobban esne mint most, hogy egyáltalán nem beszélünk. Egy barátot veszítettem, nem többet egy jó barátot!"
Azt hiszem látok elég ellenpéldát, hogy normális felnőtt legyen belőlem. Istenemadjerőt. Tiszta szívemből utálom!
^^Nünüke˛˛o.O üzenete:
*nem vagy csúnya......*.*.....Ha fiú lennék biztosan rádmásznék:E vagy ha lezbi:E vagy ha biszex:E
- Hiányzik, mi?
- NEM!
- Ha valaki ilyen hevesen mondja, hogy nem, az rendszerint igent jelent
Garfield
"Sajnálattal kell közölnöm, hogy szeretlek és abszolút hülye vagyok."
Szia! Várom a kérdéseidet!
Szia
Szia.
Tényleg füves lett? :S
Valószínű, hogy igen.
Miattam?
Igen.
:O szeret még?
Igen... Szerintem igen.
Sokszor szív?
Valószínűleg igen...
Hiányzom neki?
Jó kérdés.
Azaz
Nyilván.
Örült, hogy odamentem hozzá?
Igen.
Összefogunk jönni megint?
Nem.
Biztos?
Nem, nem igazán.
Nyáron?
Igen.
Megdugna?
Igen.
Meg is fog? :D
Szerintem igen.
Megbánta, hogy dobott anno?
Igen.
A kérdéseimre a válaszaid igazak voltak?
Igen.
3:52 van de ezt most muszáj leírnom, mert ez már olyanszörnyű volt hogy rettenet.
Azt álmodtam, hogy a Kata (oszt.társam) meséli, hogy szakított a hapsijával. Kérdezem kiaz? *azénexemneve*. :O :O :O Meddig jártatok? 18 hónap. ANYÁÁÁD! TEHáT AKKORIS JÁRT VELED AMIKOR VELEM???????? És így elkezdi kérdezni h miket csint velem, mondom igen, ez volt... Hátbazdmeg. És pont a KATÁVAL?? LOL. Szeretem a csajt de hát khhmm... És mondtam ios neki, hpogy KLata remélem tudod hogy legszívesebben most felképelnélek. :D :D És egy 11.-es csaj akit am csak látásból ism., meg egyszer beszéltem vele kemény 3 mondatot, miszerint 'hol a tartsányi? - nemtom, tanáriba? - ott nincs, mindegy kösziszia.' mert mostanába bejár az osztba aszonta tök mérgesen nekem h azért ver át mindenki mert hiszékeny vagyok.
Ha két perccel később ébredek fel tuti sírvafakadok... 2 perc? Nemtom, ha álmodunk olyanfurcsán telikaz idő. Lehet 1 mp is eléglett volna. De baszki ilyen hülyeséget és ilyenrosszat álmodni, mindjárt sírok komolyan... Olyan valóságosnak tűűnt. :(:(:( Hogyengemátcsesztek.
Na, visszafekszek, örülük hogycsakálmodtam.
Előző este is olyan rosszat álmodtam, azt, hogy a papámnak ugye ilyen töknagy házavan, kimentem az udvarra, látom, hogy a kapunál vmi fószer ott mószerol a kulcskörül, mondom MAGA MEG MIT CSINÁÁÁL???? "Majd még visszjövök." mondta ilyen dártvéderes hangon a csíkosfölsős börtöntöltelék. Kivettem a kapuból a kulcsot, de kivette a kezemből és elfutott. Rohantam fel papával közölni, hogy minden értéket dugjon el "nincs semmiféle értékes értékem" mert valami betörőcsávó vissza fog jööniiii. Valami nagy táskába bepakolt pár dolgot és levitte a kocsiba, vagy mittomén. Visszajött a betörőcsávó, akinek levágta anya balkarját, majd amikor anyura támadt én lelőttem a csáveszt a saját karjával, mert nem akartam hogy a pisztolyon az én ujjlenyomatom legyen. x'DDD Ez így most tök vicces, de akkor tökféltem és majdnem sírtam. :D Vááá. Erre hívja anyut a bíróság, hogy ő lőtte le a betörőhapsit? Aszonta majd megbeszélik ésésésés kérdeztem hogy most milesz hát én öltem meg de csak ön/anyavédelemből. Nembaj kislkányom, majd elrendezem. És felébredtem.
Jókat akarok álmodnii. :(
Öcsémbaszki úgy idegesít, olyan hülyeséget álmodtam és nem emlékszem az egészre pedig nagyonkész volt. :D Valami olyasmi volt, hogy Imi azzal keres plussz zsozsót, hogy eljár a Bergerhez(fizikatanárom) és a Pál Ágihoz(magyartanárom) füvescigiket feltekerni. X'DDD Amiket a tancsik meg eladnak. :D Elkísértem Imit is egy ilyen joint tekerésre, Berger meg Lili és Léna apja volt és Lénát kérte meg, hogy "hozzadfelkislányom a postaládából azt a kis zacskót" amibe a már kiszárított fű volt. xDDD Léna amúgy 10 éves. :D Lili meg volt ovistársam és barátnőm, bár elég régen találkoztam már vele. Berger megbízott, hogy tekerjek egyet, de én nem tartottam ezt helyesnek, úgyhogy direkt sok füvet raktam abba a bigyóba, tök vastag lett, a fű amúgy PINK volt. XDD Összeragasztottam és kifolyt az egész, úgyhogy menekülnöm kellett Börger elől, mert pocsékoltam. :DDDD Majd feltűnt Anti(voltoszt.társ, most évfolyamtárs, néha beszélünk, múltkor kaptamtőle körzőt, most csináltatott magának tetkót, rasztagyerek, vele ballagtam:D) meg Roli valami autótelepen, ahol kényszermunkások voltak vagymi, és valami nagyongonosz hapsi dolgoztatta őket, akit Rékasi Károly/barátokköztZsolt megvert. :D Roli megölelt és aszonta meneküljek. Öhm, oké, nem akartam otthagyni őket, kiakartam őket szöktetni valahogy, mert nagyon sajnáltam Antirasztahaját, mert már kezdett szétjönni. (?) De nem tudtam és tökrossz volt, valami 14 órát kellett mindig dolgozniuk, csupa olajosak voltak a fiúk. :D Ezmostezmiez. :D :D És bassz olyan durva volt, mert miközben "tekertem" a jointot éreztem a fű szagát. :S XDDD
- Miért?
- Azért, mert akár tetszik, akár nem, az életem része voltál, és veled ellentétben én nem akarlak elfelejteni.
- Én elakarlak, és nem tudlak.
- De miért kéne elfelejteni? Nem értem.
- Mert még mindig fájsz.
Utálom, hogy akárhányszor iwiwen a kispiros boríték forog görcsbe rándul a gyomrom és felcsillan egy reménysugár, hogy hátha ő írt nekem, választ adva mindenre egy bocsánatkérő levélben. Óvatosan rákattintok, majd' kiugrik a szívem a helyéről, és csak egy újabb csalódás vár, mert csak egy napiszaros körlvél érkezett...-.-
Egyik reggel arra ébredtem, hogy folyamatosan azt mondogatom magamba, hogy "még mindig szeretlek, és nagyon hiányzol..." Észre se vettem, hogy mennyire manipulálom magam, amikor erre eszméltem, és felfogtam, hogy mit is művelek magammal, egy percre leálltam, összeráncoltam a szemöldököm, megáráztam magam és elgondolkodtam, talán egy percre újra vissza is tértem a Földre. Tényleg szeretlek, vagy csak már napi rutinból mondogatom magamnak, mert annyira hozzászoktam ehhez a mondathoz? Ha valamit sokáig mondogatsz, egy idő után el is hiszed, hogy az úgy van. De ha tényleg szeretlek még? És ha már nem? De ha mégis? Ezután becsuktam a szemem, és visszatértem a már jól megszokott kis világomba. De nem. Újra vissza a Földre, és már maradok is.
2.verzió"Szeretlek.Szeretlek.Szeretlek." Arra eszméltem, hogy folyamatosan ez a szó kattog az agyamban. Mikor ezt észrevettem, egy percre leálltam. Én tényleg szeretlek még? Vagy csak a folyamatos ismételgetés miatt vésődik és érzem azt, hogy szeretlek, vagy tényleg, csak úgy szimplán szeretlek. Azt hiszem az előbbi van már. Megszokás, manipulálom és áltatom magam a nap minden percében. A szeretlek szót egy darabig törlöm a szótáramból, főleg, ha Rólad van szó.
Úgy gondolom, hogy én mindig mindenkihez őszinte vagyok, megmondom a tutit, a frankót, a könyörtelen véleményem, az igazat. Ha füllentek is, azt se a saját érdekemben teszem általában. Nos igen, én tisztalapokkal játszom, és ezt mások furcsálják, főleg azért, mert ők velem lehet, hogy nem mindig őszinték. De miért van ez? Miért kell mindig köntörfalazni, az igazságot szépíteni, valamiféle kis lepellel meg rózsaszín ködfelhővel eltakarni a véresvelőscsúf igazságot ahelyett, hogy csak simán a másik képébe tolnánk, hogy mi a helyzet és akkor nem fájna senki feje. Nem lenne egyszerűbb az élet? De. Nem mondom, hogy nem tudok én is hazudni. Mert tudok, és tudnék is szemrebbenés nélkül. De kérdem én minek, amikor a valóság és az igazság sokkal egyszerűbb, mint azon agyalni, hogy na akkor most mit találjak ki? És én miért legyek ahhoz őszinte, aki hozzám nem az?
És miért hazudok még mindig magamnak, hogy az a kis gombóc ne legyen folyton a gyomromba, meg hogy egy kicsit lenyugugodjak és tudjak aludni?
Egyszerű, mert a hazugság, vagy az igazság egy kicsit feltupírozva egy kis időre megnyugtat. Valóban, az igazság többször fájdalmas, de én úgy vagyok vele, hogy oké, hogy rossz, de az sokkal rosszabb, ha mondjuk később kiderül, hogy ja bocsi, akkor hazudtam, és most vágom a képedbe az igazságot. Vagy ezt még lehetne fokozni...
Legtöbbet talán annak hazudunk, akit szeretünk, mert nem akarjuk megbántani.
Más. Tavaly ilyenkor kábé te lettél volna az utolsó ember, akiről azt gondoltam volna, hogy egyszer még félni fogok tőle. És igen. Félek. Nagyon félek. De fogalmamsincs mitől. Tavaly nem féltem tőled. Mert akkor még nem is szerettelek úgy. Mostmeg. Pff. :D Nevetséges. Ez a szerelem nagyon rossz is tud lenni. Kérhetnék egy kicsit több jót?
"Ördögi kör. Nekem kell valaki, de én nem kellek neki. (?) Én kellek valakinek, de nekem ő nem kell. És ő is kell valakinek, aki neki nem.
Miért megy az olyan ritkaságszámba, hogy két embernek szüksége van a másikra, és meg is találják egymást? Miért vágyunk mindig olyanra, aki nincs, és amikor megkaptuk, már nem is kell?"
Mért van az, ha engem megkérnek valamire szépen, megcsinálom, mert ez csak természetes, nem vágok hozzá pofákat, nem reklamálok, megcsinálom és el is van felejtve. Ezzel ellentétben nekem meg egyeseknek órákig kell könyörögni, illetve könyörögni nem, mert én senkinek se könyörgök, csak megkérem szépen és normálisan, hogy na akkor légyszives. És nem, csakazértse. Én nem érzem magam kihasználva, mert szívesen megcsinálok bármit, rám viszont tojik mindenki, hogy én mit szeretnék. Csak ennyit akartam mondani. Kösz.
Gabesz üzenete:
*bármennyire gáz beléd vok zúgva am
?i? .. Dia .. ?i? üzenete:
*nelegyél
Én úgy gondolom...
...hogy az ember egy bizonyos időszakon belül csak egyszer képes, egyvalakivel igazáb, önfeledten boldog lenni. Mások példájából, és saját példámból is ezt tudom leszűrni. Ha szerencsések vgyunk, akkor azzal az egy valakivel sokáig boldogok vagyunk. De ha nem? Ha jön a nyakleves az élettől, akkor a boldogság megszakad, és sokáig visszase jön? Nem azt mondom, hogy évekig búvalbaszottak leszünk, nem, persze közben fogunk mi kacagni szívből, de nem vele, hanem mással, vagy másokkal. Hmm. És hiába jönne, vagy jön is egy másvalaki, nem biztos, hogy ugyanúgy lángra tudja a szívünekt lobbantani, mint akkor ő. Ez lehet azért, mert még mindig szereted azt a másikat, vagy az új nem is érdekel, mert pl. csak ráderőltette magát, vagy az újban is a régit keresed. De nem találod. Mert nincs két egyforma ember.
És ez így rossz, tulajdonképpen mindenkinek. Neked is, mert az elvárásaidnak nem felel meg, és szegény újnak is, aki nem is tehet igazából semmiről, csak annyi a hibája, hogy nem olyan mint Ő, aki nekünk hiányzik, akit elveszítettünk.
Ez persze idővel elmúlik, és jönnek mégújabbak, mégújabbak, míg végül az egyikbe egyszer csak beleszeretsz, megint önfeledten boldog leszel, nem keresed benne a régit, hanem szereted őt, az újat, úgy, ahogy van.
De miért keresünk valakiben olyat, ami tudjuk, hogy nincs benne? Akkor felesleges kínozni a másikat is. Mert ő meg lehet, hogy úgy van mint mi: valaki lángra lobbantotta -avagy mi.
„Ha valaki hiányzik, nem vagy önmagad. Sokszor csak bámulsz a semmibe, és várod. A körülötted lévő világból nem észlelsz semmit, és az már fel sem tűnik, vagy ami rosszabb, nem is érdekel, ha elveszítesz további embereket, akik eddig végig melletted álltak."
ma volt az utolsó alkalom hogy felbosszantottál és legszívesebben azt mondanám hogy holnaptól nem fogsz hiányozni, és nem fogok vágyni arra, hogy mellettem legyél és fogd a kezem. mert ez hazugság lenne. szükségem van rád, de megpróbállak elfejteni, mert én tiszteletben tartom amit te akarsz, ellentétben veled.
*neménírtam*
Figyelem a körülöttem lévő embereket és eseményeket, és szomorúan látom, hogy egyre többen lépkednek abban a cipőben, amiben én is lépkedek/tem. Rossz nézni, de tudom, hogy ilyenkor semmi vígasztaló szó nem segít. Vagyis nekem sose segített, mert ilyenkor úgyis mindenki magába van mélyedve, keresi kutatja a kérdéseire a választ, és a világ mintha megszűnne létezni, nem tud és nem is akar figyelni másokra. És ez így van jól, mert ezeket a lépcsőfokokat egyszer mindenki megjárja, a saját tempójában, egyedül. Először a leblokkos, a "mi?mivan?" utána a röhögés, hogy háháhá, rohadtul nem tudsz meghatni, menj, ha ennyire akarsz, a döbbenet, hogy héj, mértnem jössz vissza? A hibák keresése először benne, hogy pf, ilyenér' én aztán nem, a ráébredés, hogy lehet én is hibáztam, a nem akarok rádgondolni de mégis rád gondolok és húzz már ki a fejemből, a hiányérzet, mégtöbb hiányérzet, az odakéne menni hozzá de mégse megyek, "leszaromnemérdekel" de azért úgyszeretem és miért teszi ezt velem? Rágódás rágódás, gödör mélyén, talpra állás, még egy kicsit azért visszaülök, a gödör mélyéról felmászás, félúton visszaesés,
Földről a fellegekbe, fellegekből a Földre, talán egy hatalmas koppanás kíséretében, gödörbe esés, amit lehet, hogy mi ástunk és bentragadtunk, a gödör mélyén gondolkodás, majd talpraállás, kísérlet a kimászással, félúton visszaesés, még mélyebbre ásunk, de már túl sötét van, közel a Pokol, elég, visszamászás, mászás, mászás, kint vagyunk, de még a gödör szélén ácsorgunk, valami visszaránt, vagy valaki visszalök, de később már erősebbek vagyunk és gyorsabban mászunk ki, kint vagyunk, utolsó energiánkkal a lehető legmesszebb gurulunk a gödörtől, ahol egy segítő kéz felénk nyújtja jobbját, mi felállunk, és sétálunk tovább, mintha mi sem történt volna.
Meglát.
Megismer.
Megkíván
Megszeret.
Próbálkozik.
Összejön.
Veledvan
Megcsókol.
Érez.
Tervez
Hiányol.
Gondolkodik.
Mefutamodik.
Veszekszik.
Szakít.
Kinevet.
Lemond.
Elfelejt.
Nemfelejt.
Beletörődik.
Nemérti.
Rájön.
Kibékül.
Megunja.
Veszekszik.
Veszekszik.
Veszekszik.
Nemérdekli.
Megszokja.
Rájön.
Szeret.
Elkésik.
Végetér.
Most pedig fogom magam, csinálok egy bögre kakaót, átölelem a kispárnám, berakok egy filmet és megpróbálom meggyőzni magam arról, hogy minden rendben van.
