2010-04-24 15:39 szombat
Roli meglátja az Aldit:
- Ahw, de jó lehet itt deszkázni.
- Ja szoktak idejárni. Te is deszkázol?
- Aha.
- Mivanitt, minden Roli deszkás? XD
- Jé tényleg, Orosz is.
- Orosz már túlprofi, egyelőre ne emlegesd az ő nevét együtt az enyémmel. XD
- Ja. A szája nagy, esze kicsi.
- Nahééé. XDD
- Miaz?
- Semmi.
És így péntekestére töxar kedvemlett, ennek eredményeként ez íródott:
FOGAGGYÁÁ' EEE' kampány. I. forduló(?)
Pár ember - akaratán kívül - nagyon megbántott a héten, eddig sose vettem fel az ilyeneket, mert megszoktam az emberek hülyeségeit, ami ugye mindenkinek van, az a sértődős fajta se vagyok.(bár szeretek úgy csinálni mint aki besértődött:P) - de felejtős se. És... És most úgy azért bántottak és fájtak dolgok, de ilyen nagyon piti ügyek, mégis rosszul estek. Ami márcsak azért is furcsa, mert rólam pereg minden mint esőcsepp a szilváról, de a viaszos rétegem úgytűnik kezd kopni, mert már túl sok minden pergett le. Én elfogadok mindenkit úgy ahogy van. Ennek ellenére az én életembe meg páran megkísérelnek belepofázni, amit ugyan megis tesznek, de eredménye nincs túl sok. Ja, azt amúgy mindig is magasról letojtam, hogy mások mit látnának jónak, majd én teszem azt, ahogy nekem jó és jól esik.
(igazából ez mostanába nagyon nem igaz, mert ahelyett, hogy az én egyébként hatalmas, meleg, dobogó, jó, arany szívemre baszokse hallgatni, - mert úgy állítom be magam, ha hozzámérsz megfagysz, missz jégkirálynő az óvoda farsangján, és egy vastagrétegnyi fagyottaszfaltot sikerült rápakolni, hogy megvédjem őt egy csomó mindentől, ami szémomra rossznak tűnik, de lehet hogy nem az, és így az esetleges jót is kizárom, de nem baj, az aszfalt réteg talán már kezd. öhm. repedezni. - helyette a hülye eszem diktálja a szívügyeim is, és ez mostmár kezd nagyon nem jónak lenni, -ésméguncsiis. - mert rossz minden szinte este úgy elaludni, hogy ott a mellkasom táján egy hatalmas űr, ami valahogy sehogyse akar betöltődni, és csak ott áll üresen, sötéten és hidegen többhónapja, és megkell hogy mondjam, mivel nem vagyok érzelmi mazohista (csaklelkiterrorista) nem nagyon esik jól, és tudom, hogy ez nem jó nekemse, és másoknak se, és tudom mi lenne a helyes és a tuti, mégis szenvedtetem magam, - mert gyáva kukac vagyok, sokáig tartott mire rájöttem, és be mertem magamnak ismerni, de az vagyok, annak viszont örülök, hogy nem csak én vagyok az, bár nem, nem örülök, mert ez egyikünknek se jó drága aranycsillagvirágszálam, - bár már egyre ritkábban) Magyarán szólva Dia vs. Dia párharcnak lehetek szemtanúja, ahogy önmagamnak csinálom a hülyeséget és a rosszat és önmagam ellensége vagyok.
De most nem is ez a lényeg, hanem hogy engem megakarnak változtatni, de nem tudok, nem fogok és nem is akarok, mert ha én elfogdalak bazdmeg úgy ahogy vagy, akkor legyél oly kedves ezt kölcsönösen megtenni. Kösz. Nem hinném, hogy én sokszor szóltam volna bele bármilyen baromságodba az, ah meg mégis, az csak azért volt mert a barátnőm vagy vagy miafene. És én már annyira leszarok mindent, hogy az már nagyon aranyos. : )
Más. Tavaly ilyenkor kábé te lettél volna az utolsó ember, akiről azt gondoltam volna, hogy egyszer még félni fogok tőle. És igen. Félek. Nagyon félek. De fogalmamsincs mitől és miért. Tavaly nem féltem tőled. Mert tavaly nagyon csipáztalak, hogy hmm, ez egy kurvanagyarc gyerek és nagyon jófej, és ááá, de jó, és akkor mi "öribari" leszünk akik odakiálltják egymásnak, hogy csoki, meg cshőő, meg mivanveledájjjeeel. XD Mert akkor még nem is szerettelek így? Mostmeg. Pff. :D Nevetséges. Ez a szerelem nagyon rossz is tud lenni. Kérhetnék egy kicsit több jót?
Sokszor érzem azt, hogy annyira megjátszom magam mások előtt. És rosszul ismernek meg az emberek, meg félre is ismernek és a lehető legidiótábban mutatkozom mindig, és azthiszik hogy. Hogy vagy ez egy dilis, vagy nyávogós akárki, vagy ez egy buzgómócsing, ez a csaj nagyon fárasztó, ez a csaj, kész, ez a csaj nagyon csöndes és zárkózott, vagy "te folyton így pöröx?", "beszívtál?" a dia így úgy meg amúgy. És az emberek így elkönyvelnek akármilyennek, és egyszer csak elkezdenek csodálkozni, ha jobban megismernek, hogy hát nem biztos, hogy minden esetben bohóc adia, vagy nyávogós.
***
2010-04-29 22:38 csütörtök
Jucus meg a többi kint van ugye napiszaron a bajai vivás klábrotésön baszás miatt. :D Videóról inkább nem nyilatkoznék, de a vélemény megvan. GAS. :D Én nem utálok ezért senkit, ez van és kész. :D Viszont ma ilyen többszöri kiborulásoknak lehettünk tanúi, akárhányszor meghallotta a már szállóigévé vált "Mia pálya, koripálya?" mondatot. :D És angol kellős közepén. "MÉRT HISZI MINDENKI AZT HOGY EZ KURVÁRA VICCES??? MERT KURVÁRA NEM VICCES." Szerintem meg ha kurvára leszarnád, hogy mindenki ezt szajkózza, nem baszogatna vele senki... De ahogy érzi. X'D Meg lett interjuvolva és csá. Mit kell felkapni a cukrot folyton? Minek ment oda Zolához, ha lehetett tudni, hogy tajparaszt kérdésekkel fog traktálni? XD Ennyííí. Amúgy Zola, mint riporter zéró, de abban ügyes, hogy a leghülyébbeket nézze ki magának interjúalany céljából. :D Bár én bírom a Juditot nagyon, csak akkor rosszkor volt rosszhelyen. :D
~~~
Szeretnék egy komolyabb fényképezőgépet, és szépeket fényképezni.
Szeretnék egy saját gitárt és ügyesen pengetni a húrokat rajta.
Szeretnék pár új ruhát, fülbevalót, nyakláncot és cipőt.
Szeretnék német vagy angol tanfolyamra járni.
Szeretnék több időt tölteni mindenkivel.
Szeretnék szépeket rajzolni és festeni.
Szeretnék finomakat sütni és főzni.
Szeretnék valami munkát nyárra.
Szeretnék valakinek fontos lenni.
Szeretnék jó könyveket olvasni.
Szeretnék szépen énekelni.
Szeretnék zongorázni.
Szeretnék jól táncolni.
Szeretnék jól tanulni.
Szeretnék szép lenni.
Szeretnék jókat írni.
Szeretnék egy Téged.
Szeretnék szeretni.
1 év.
1 éve megkérdezted tőlem, hogy hányra kell menni a ballagásra. Ez elindított egy olyan lavinát, amiről nem sejtettem volna, hogy még most is tartani fog.(?) Egyáltalán tart még? Tart, vagyis nálam, de már csak a végefelé, a nagy zaj és rombolás utáni csendet, rendetlenséget, de mégis ürességet látom és hallom.
Hiányzik a hülyeséged. Hiányzik, hogy beszéljünk. Hiányzik, hogy megölelj. Hiányzol. Még mindig.
1 éve volt valami, ami most nincs.
***
2010-05-01 07:58 szombat
Az estémről meg inkább nem kívánok szótejteni... nemsírni,minthanemisérdekelne.ezmostvalahogynemjöttössze. De valahogy úgy érzem, hogy egy évnyi feszültség és gyülemlés után ennek már illett kijönnie. Vagy. Nem? Nem. Mert nem könnyebbültem meg tőle. 1 év. Ez nagyon megijeszt. És lesz ez még többis. :\ :D Persze, hogy lesz több, mert az idő folyamat csak múlikmúlikmúlik. Egyáltalán minek számolom? ^o) Változtatniii Diaaa.
Hazaértem, durciztam meg morciztam meg keseregtem még pár sort Bogcának, már megen ő volt kéz alatt, de hát istenem, kiváltja belőlem. XD (L) :D
"Az ember sosem gondolná, hogy a szeretet és a gyűlölet között ennyire keskeny, de 'kijózanító' a határ. Egyik percben a csillgokat is lehozná érte, másik percben a pokol legalsó kénkénkövés bugyrába kívánja. Néha elég csak egy egy tett, egy szó vagy akár egy nézés és az a személy akit szeret hirtelen a legádázabb, legundorítóbb emberré válik az egész világon. A ki nem mondott szavak jobban szíven ütnek, mint hinné az ember. De ahogy a mondás tartja:..."Ami nem öl meg, az megerősít"...Csak a mondás kitalálója nem vélte felfedezni benne a hibát. Biztos megerősít? Van az az érzés, mikor már azon a ponton van az ember, hogy elfogadta a tényeket. De egy legbelső hang még is ellentmondást súg. Miért akarja hinni, hogy ami volt, nem történt meg? A vak remény....igen az, ami inkább megöl. De semmikép sem erősít meg.
Van mikor már felfogta a dolgok súlyát. Már a tudtában ott él és emészt. De a szíve környéken gomolygó fekete ragacsos masszát érez.Ez az egyveleg nem áll másból, mint gyűlöletből, haragból és dühböl. És minden jobban egyedül marad, annál jobban beborítja. De jön egy másik emberi lény, akiben naívan megbíznak, mert hiszik, hogy ő majd 'kitakarít' odabent. De csak növeli a 'rendetlenséget'.
Néha csak ülnek egy padon a parkban és azon gondolkoznak, miért történt meg ez pont vele? Talán rossz ember lenne? És egyáltalán ki az az ember aki egykor mellette állt? Miért hagyta cserben? Miért keresett másnál 'vígasztalást'? Ismerte ő azt az Embert? Talán félre ismerte? Az ember szerette? Ha szerette, miért tett felfoghatatlan dolgokat? Miért változik indokalatanul? Csak sziporkáznak az ezernyi megválaszolatlan kérdések. Felesleges miérteket keresniük. Talán örök rejtély marad, talán nem.
De a szíve helyén ott marad az a ragacsos, nyúlós, fekete massza..."
