Hello.
Annyira unalmas, hogy mindig csak rólam van itt szó.
Mostanába annyi minden történt velem egyszerre és gyorsan, hogy mire idejutok, hogy szusszanjak egyet semmire sem emlékszem. Na, de megpróbálopm összeszedni azért.
Hétfőőőőn nemtom. Ja, amúgy múlthéten jött egy új osztálytárs, Klaudia.
Keddből nem maradt meg sok minden, szegény Livit és Zsófit kiakasztottam pötit. :D Kackackukac.
Szerdán bármibe kezdtem, szívtam mint a torkosborz. :D Értsd. Szószerint.
Pl. matek dogába leírtam a jót, áthúztam, leírtam a rosszat, majd azt is áthúztam, végül mégegyszer leírtam jól. X'D Söntésképtelen vagyok, vagy mégsem?
Legújabb elfoglaltság amúgy a tollal kardozás és az egymás vállának összefirkálása, amit egyébként egyik tanár sem tolerál. Töri tanárnak már alapból a bögyébe voltunk, a múltkori miatt, mert az egész órát vigigröhögtük Hargival, a kókuszgolyó pulcsija miatt. X'DDD Ne húzzon ilyen pulcsikat, és akkor nem leszünk rosszak. :P Most meg már elértük azt a szintet, hogy Hargi elül mellőlem, törin is. :( X'DDD Ja, és még egy 1-est is kaptam. Vágod, hogy töriből. o.o :D Ja, és Hargival mostanába sokat veszekedünk. :S hmm. :D De nem avygunk rosszba... MÉG. :D
- ... Magyarországon mi volt mindig nagyon sok?
- Marha.
- Ja. Szarvasmarha.
Irodalom órán meg nem volt se Dzseninek, se nekem Apostol kötetem, szóval rohadalomtancsinéncsit is sikerült kiakasztanom, és mivel isten nem ver bottal, csak pálágival, megkell tanulnom két oldalnyi Apostol részletet, plussz még ugye a két Petőfi vers, amit szerintem el fog felejteni, mint tavaly a Halotti beszédet. De azt még mindig tudom! :D "Látjátuk feleim szümütükkel mik vogymuk, isa pur es homou vogymuk!" :DDDD Tehát fasza. Ja bocs. FALLOSZ. Mert "ki rajzolt fallosz szimbólumot az ablakpárkányra hibajavítóval? a hetes törölje le azonnal, mert nem vagyok hajlandó ezt nézegetni." XD
Aztán sikerült természetesen a mi osztályunknak a legidiótább helyre beállni a sorfalba... A gyep közepére. A majdani közönség közepére. Élő kordon leszünk, hogy a villámnagyik ne tudják a ballagó unokájuk kezébe nyomni a műsor kellős közepén a 3 méter átmérűjű virágcsokrokat... XD Előre látom, hogy a földbefognak minket taposni. :D És míg a többi osztály majd simán ellóghat, nekünk majd faszán végigkell állni az egész ünnepséget. (Y) Úgyhogy azt hiszem én majd vegyülök egy másik, jobb helyen álló osztállyal. -.- :D
Voltunk meglátogatni Nóólyémíível Csillát a kórházba. Végignyomkodtam a lift összes gombját. X'D Noémi közölte, hogy velem többet nem liftezik, és máshova se óhajt menni velem. :D
Meg így a szobába volt még két mammer. Vittünk be Csillának gyöngyvirágot.
- Ó, de jóó illata van. *áradozik a betegünk.*
- Jaja, megszagolja ön is? *fordulok az egyik mammer felé 180°ba, de rögtön vissza is szívtam, mert műanyag csövek lógtak ki az orrából. X'DDD*
- Nem, köszönöm drágám. *ilyenhalálhörgésekkelvegyítva. o.O XD*
- Pedig jó illata van!
dia, te sötét. :D :D én csak kedves akartam lenni. :( :D
Ma, avagy csütörtök. Vigye el a kisördög.
Angol. XDD
- Mondja azt, hogy tudok úszni.
- Tudok úszni.
:D :D
- Mért nincs háza a kukoricának?
- ???
- Mert csöves.
-.-" Szokásos Krisztapojén kémián. :D
- Nincs meleged?
- Nem fázom.
Meghalt Árpi bácsi, az ősrokcker, fülbevalós, vidám gondnok, akinek mindenkihez volt pár jó, vicces szava, akit mindenki szeretett, és nekem nagyon hiányzik reggelente a kapuból. :(
Egy érdekes teszt után kiderült, hogy az én személyiségembe mik a legfontosabb momentumok, amik jelenleg jellemeznek, és hogy nálam perpill mi a fontossági sorrend... Azért. Ja.
Büszkeség. Család. Szerelem. Pénz. Karrier.
Ez lennék én? A büszkeségem miatt ennyire eltaszítanék magamtól mindent? És tényleg. Álláspontot és felfogást kéne változtatni. De olyan nehéz... Sok embert szeretek, de akit a legjobban nem mondom el, és most akkor jó Dia így emésztődni? Nem jó Dia, büszkeség, takarodj! :D : ( Nevetségesnek érzem magam, mert simán lehetnék boldog.
Találtam egy tökjó blogot, ahol a csaj abszolút olyanokat és úgy ír le, amit sokszor én is érzek, de eszembe nem jut leírni, és megfogalmazni se tudnám azt hiszem.
"Egy kérdés: Miért nem adjuk meg magunkat szimplán csak az érzelmeinknek?
Egyáltalán miért kell mást mondanunk, mint amit érzünk? Vagy miért kell megjátszani azokat az érzelmeket, amelyek nem is léteznek. Hát nekem már volt ilyenben részem igazából... Mármint, hogy valaki állított valamit, utána meg pár napra rá a teljes ellentét... Akkor most mi is az igaz?
Félünk? Talán attól tartunk, hogy rosszul sül el...? Hogy rossz lesz a vége..? És egyébként is ... Miért nem lehet bevallani magunknak azt amit érzünk..? Miért kell köntörfalazni, mást mondani? Miért nem lehet szimplán csak beismerni az igazat...? Miért nem lehet elfogadni a helyzetet, és nem harcolni ellene...? Sok - sok kérdés egy helyen, és nem tudom ki tudna rá választ adni.
Amúgy én utálom azt nézni, hogy valakinek a kapcsolata tönkre megy, és senki sem képes érte semmit tenni... És miért nem ... ? Büszkeségből... ? Vagy mert nem ér annyit az az ember, hogy talán ne csak mondjuk én, hanem a másik fél is megpróbálja megoldani a dolgokat. Ezt rühellem... Meg azt is, ha valaki saját magának hazudik az érzéseivel, gondolataival kapcsolatban nem hogy a másiknak...Ezzel meg csak a másiknak árt...
Attól is rosszul vagyok, ha két ember [ nem lényeg milyen kapcsolatban álltak ebben az esetben... ] véget vetnek mindennek, semmi kapcsolat nem marad köztük... De úgy, hogy az egyik fél gondol egyet és dönt, a másik embert pedig cserben hagyja. Nem törődik azzal, hogy a másiknak ez hogyan esik, vagy, hogy hogy birkózik meg vele.... Ez az egyik legnagyobb önzőség az emberekben szerintem."
( http://hellopetra.wordpress.com/ )
holnap bolondballagás. szombaton ballagás. szüneet. (H) de minek. :(
