Sziasztok. ^^
Anyáám, milyen sokat frissítek már. Oo. :D Nos. Mai nap. Hümm. Hétfőktől mégis mit várjon az ember? :D De ahhoz képest jó nap volt. :) :O Herótom van már az Alkonyattól. :D Egész irodalom órán arról folyt a csevely. Ami nem is lenne baj, ha már nem beszélték volna át ötvenszer ezt a témát... Nyáú. :D -.- Uncsiii. De legalább nem kellett jegyzetelni. XD Ja, és elültettek, mert Evi hátul dumált vagymi. XD
Fizika előtti csodás párbeszéd Hargival:
*mi ketten épp kiközösítjük a többi 30 embert XD*
- Én rájöttem, hogy utálok mindenkit. :D :D
- Én is. Antiszociáloskodunk?
- Ja. :D
- Jó. Ezért most megeszem a szendvicsem, mert nem vagyok éhes.
XDD
Fizika tanár:
- Diána! Diána a neve, ugye? Igen. Diána. Jó, tehát Diána...
:D :D És így elbeszélget magával... :D Meg se várja, hogy válaszoljak. X'DDD És mi van ha engem éppenséggel Fity Matyinak hívnak, még akkor is Diánázna? XD Na mindegy. Akkorömm. Más nem nagyon volt. Holnap bijosz tézé és wuff. Ezzel a tanárral annyira unalmas a biosz, és még csak nem is vágom, meg se jegyzem és nem is érdekel... Pedig én alapjáraton szeressem a biosztot. :\ Kérem vissza Szécsi Andit! :(
Kittike megígérte, hogy meglátogat, oszt mégse volt, szégyeld el a pofáád. :D Bár én átakartam menni, de elfelejtettem. XDD Majd akkor szervezkedünk oszt.találka ügyben. :D
Bementem Nóólyémííhez, és olvasgattam a 8.-os biosz könyvét, majd hazadzsaltam, most értem haza kb. :D
Megittam két bögre kakaót, nem kakajót, mert kaka nem jó, és nem fáj a hasam! Pedig ilyenkor már rég rosszul voltam. X'D Biztos tágul a belem... :D Meg is látszik. :D -_-
Medzsek hajat mosni. Ugyanis tegnap rohadt voltam. :D Jócsapzottafejemblő. És nem ártana bioszozni. x'D De nincs kedvem, úgyhogy lehet Jégkorszak 3 lesz belőle, amit egyébként nem néznék meg, mert az elsőnél biztos nem jobb, de adok neki egy esélyt. :D
Tschőővááz: Dia xD
~~~
Bolddog szülinapot Niki! (: ♥
~~~
Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket.
Senki nem igérte, hogy az élet igazságos.
Ha csak egy órát élnél még, és csak egy telefonra lenne lehetőséged, kit hívnál fel, és mit mondanál neki? Na, és mire vársz még?
Tettél már valaha olyat, amelyről tudtad, hogy hatalmas ostobaság, mégis szükséged volt rá, hogy megcsináld? Ez az a fajta érzés, amikor tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy hatalmas, visszacsinálhatatlan baklövést követsz el és tudod, hogy hihetetlenül fog fájni a legvégén? Mikor a magadnak feltett "Kellett ez nekem" kérdésre azt válaszolod, hogy igen, bár egy józan eszű ember gondolkodás nélkül rávágta volna, hogy "Nem!"?
Vajon mi a helyes: élni a kényelmes mindennapokat, biztos háttérrel de egysíkú életvitellel VAGY megtenni a nagy lépést és várni valami újra és csodálatosra, ami talán sosem jön el, de ha eljön, akkor azt mondod: megérte kockáztatni!
Választhatsz, hogyan éled az életed. Élhetsz úgy, hogy nem hiszel a csodákban, de élhetsz úgy is, mintha minden egyes pillanat maga volna a Csoda!
- Vajon mi történik azzal a dologgal, amit a fejembe veszek?
- Belehal a magányosságba.
(Garfield. :D)
Olyan vagyok, mit bárki más, mégis olyan, mint senki más.
Lassan írom ezt a levelet, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni.
